Lófajták g-m

Lófajták g-m

Gidrán

Gidrán
Származási hely	Magyarország,Mezőhegyes
Vérmérséklet	Melegvérű
Szín	Kizárólag sárga, több-kevesebb jeggyel
Testfelépítés	Könnyű, elegáns
Marmagasság	155-168 cm
Eredete	Egyiptom, 1816
Hasznosítása	Sport–, hátas–, fogathajtó és hobbiló
Jegyzet
A nyilvántartások szerint 2009-ben 21 tulajdonos kezén 102 kanca állt tenyésztésben.

A gidrán a 32/2004. (IV. 19.) OGY határozata alapján nemzeti kincsnek számító, a mezőhegyesi ménesben kitenyésztett lófajtáink egyike.

TÖRTÉNETE 

A gidrán története 1816-ban kezdődött, amikor egy kis termetű, sötétsárga arab telivér mént, Gidran Seniort vásárolt báró Fechtig Egyiptomban és vitt 1817-ben Lipicára. Bábolnán akkor több kanca is volt a mezőhegyesi ménesből, holsteini, mecklenburgi, magyar, erdélyi, arab és moldvai kancák. Gidran Senior utódai közül 6 mén került vissza Mezőhegyesre, ahol Gidran II igen vegyes fajtájú kancákat fedezett be. Ekkor még a ménesek állományát nem származás, hanem szín szerint állították össze. Amikor 1855-ben áttértek a származás szerinti csoportosításra, kiderült, hogy a sárga színű ménes kancáinak nagy része Gidran II leszármazottja. Ekkor kezdődött az új fajta tudatos tenyésztése, ettől az időponttól számítjuk önálló fajtaként. A nem megfelelő egyedeket kiselejtezték, s így kialakult egy középnehéz hátas- és igásló. A beltenyésztés elkerülésére a gidrán kancákat olykorangol telivérekkel fedezték be, majd az utódokat újra fajtatiszta gidrán ménekkel. Ez volt az ún. cseppvérkeresztezés. Olykor azonban jobban bevonták az angol telivéreket, de ez nem vált a fajta javára.

A I. világháború után a román hadsereg szinte az összes gidrán kancát (98-ból 74-et) magával vitte hadizsákmányként. 11 kanca elveszett, tehát 13 kancával indult meg a tenyésztés. Az állomány újbóli felfejlesztéséhez felkutatták a környező országokban a felhasználható gidrán méneket, s emellett nem elsősorban angol telivéreket, hanem kisbéri félvéreket és arab méneket használtak. A korábbinál jobb minőségű állományt 1943-ban vonalakra bontották, hogy a beltenyészetet elkerüljék. Az A vonal Gidran XXXI utódaiból állt, a B vonal Gidran XXXIII utódaiból, a C vonal Gidran III utódaiból. A II. világháború folyamán szinte a teljes A vonal megsemmisült. A ménes menekítése során kerültek állatok Ausztriába és Csehszlovákiába is. A háború után az eredeti 90 kancából mindössze 28 került vissza Mezőhegyesre. 1957-ben Mezőhegyesről Dalmandra költöztették a ménest, ahol elkeveredett az ott levő vegyes állománnyal. A fajta újjáélesztése 1975-ben kezdődött, amikor a fajtatiszta populáció 3 ménből és 16 kancából állt. Borodpusztán új ménest alapítottak, és a gidrán származású kancák mellé Romániából importáltak fajtatiszta gidrán mént, Gidran IV-et, akinek vérvonala a mai állományban meghatározó szerepet tölt be. A borodpusztai ménes ma a Marócpusztán él. A román állományt a rădăuţi-i ménesben fajtatisztán tenyésztették, és 1989 után több példány került visszaMagyarországra.

Ma gidránnak csak az a ló számít, amelyik vagy egy mezőhegyesi, vagy egy borodpusztai kancacsaládból származik, és 16 ükszüleje közül legalább 7 a Gidran-vonalhoz tartozik. Az ilyen egyedeket csillag alakú jeggyel látják el, és különleges genetikei értékük miatt igyekeznek tenyésztésben tartani.

JELLEMZŐI 

Melegvérű, szilárd szervezetű. Erős csontozatú, középnehéz fajta. A mének bottal mért marmagassága 160–168 cm, a kancáké 155–167 cm. Színe kizárólag sárga lehet, több-kevesebb fehér jeggyel. Könnyű, elegáns kocsilóként is használható. Feje az anglo-arabokra jellemzően nemes, szikár, inkább egyenes profilvonalú. Nyaka középmagasan illesztett, hosszú, jól ívelt, esetleg középhosszú. Marja hosszú, magas kifejezett baltavágással. Többnyire jól izmolt. Az angol telivér kedvező maralakulása kifejezésre jut. Háta, ágyéka középhosszú, feszes, széles, jól izmolt. Az angol telivér génhányadtól függően a mellkas többé vagy kevésbé mély, de mindig terjedelmes. A lapockája dőlt, jól izmolt, terjedelmes, elég hosszú.

HASZNOSÍTÁSA 

Kéthasznú, egyaránt alkalmas hátas- és fogatlónak. Mint sportlovat is kedvelik, fogathajtásban és díjugratásban is eredményeket ér el.

________________________________________________________________________

Holsteini ló

Holsteini ló
A Mozart nevű holsteini ló
Származási hely	Németország, Holstein
Vérmérséklet	Melegvérű
Szín	Minden szín előfordul, kivéve a tarka.
Marmagasság	170 cm körül
Fejforma	Nagy, egyenes profilú fej.
Eredete	17.- 19. század
Élettere	Kontinentális és óceáni éghajlat,
Hasznosítása	Díjlovaglás, díjugratás, hátasló,

A Holsteini ló Észak-Németország Schleswig-Holstein régiójából származó fajta, de Németország más szövetségi államában is tenyésztik. Európa csaknem valamennyi országában a lovassportokban egyeduralkodó és nemesítő.

TÖRTÉNETE 

A legrégebbi melegvérű fajták közé sorolják, eredetét egyesek a 13. század köré teszik, de valójában a 17.-19. században terjedt el szélesebb körben. 1735-ben 13 holsteini ménnel kezdődött a cellei ménösszpontosító állomás működése. Ebben az időben a holsteini lótenyésztés volt a legnagyobb melegvérű tenyészkörzet Európában. A 19. században az európai lótenyésztésben nagy változások történtek, előtérbe került az angol telivér az addigi fajtákkal szemben. A nehézlovassági lófajtákkal szemben megnőtt a könnyed, kitartó, mozgékonyabb fajták iránti igény. A közlekedési hálózat általános fejlődése a személyforgalom megnövekedésével, a lóvontatású járművek elterjedésével járt. A postakocsilovak óriási követelményeknek voltak kitéve, mint a feltűnő ügetőmozgás, acélkemény pata és az óriási tüdőkapacitás. Ezek az óriási követelmények új típusú lovakat kívántak, így indult meg az angol telivér, a cleveland bay és az abból származó yorkshire coach lovak importja. Az új tenyésztési célnak megfelelő lovat angol telivérek és anglo-normann lovak felhasználásával állítják elő. A fajta előállításánál rendkívül fontos volt a holstein-i kanca családok módszeres kialakítása. A kancacsaládokhoz minden egyes csődör és nemzetközi sportló egy bizonyos kiválasztási szisztéma alapján kerülhet csak. Ehhez a kiválasztáshoz minden kül- és belföldi információt felhasználtak. A holsteini kancavonalat 4-től 8900-ig terjedő számokkal jelölik és ezek tartalmazzék a tenyészméneket is. Kiváló irodalom ennek tanulmányozásához Claus Schribbe „Holsteiner Stutenstaemme” (Holsteiner kanca törzsek), című könyve, ami ezt a folyamatot írja le aprólékos részletességgel.

Ma a holsteini lovak tenyésztőinek egyesülete Elmshornban található. Az ugrótechnika növelése céljából a tenyésztéshez francia lovakat is felhasználtak. A leghíresebb vérvonal alapító Cor de la Bruyére, akit a holsteini tenyészet legfontosabb átörökítőjeként tartanak számon. A német ugrólótenyésztésben vezető szerepe van a fajtának, évente mintegy 3400 csikó születik a ménesben.

JELLEMZŐI 

Külleme sosem volt egységes, korszakonként némileg változott és a ménvonalak is jelentősen befolyásolták a megjelenési formáit. Testalkatára jellemző a félvér jellegű erős arányos test, nem túl kicsi, inkább nagy fej, hosszú jól illesztett nyak, laza tarkó. Háta közepesen hosszú, szabályos lábszerkezet, rövid szárak jellemzik. Mozgása laza, feltűnően térölelő, könnyen lovagolható. Alapjármódja jó minőségű, intelligens, könnyen kezelhető, általában kitűnő ugróképességű fajta.

Marmagassága bottal mérve 165–170 cm között van, övmérete 185–190 cm, szárkörmérete 21-22,5 cm. A főtörzskönyvbe csak a 160 cm magasság feletti kancák és a 162 cm magasság feletti fiatal mének kerülhetnek bele. Színe pej, sötétpej, elég sok jeggyel, a tarka fajtából kizáró oknak számít. A sárga szín nagyon ritka, a Németországban jegyzett holsteini mének között.

HASZNOSÍTÁSA 

Szívós, erős, ruganyos mozgása és térölelő léptei miatt díjugratásra akadályugrásra használható kitűnő sportló. Hátaslóként és fogatban is jól hasznosítható. A fajta díjlovagló és összetett versenyeken is bizonyított, ezért Európaszerte elterjedt sportlóvá vált.

_________________________________________________________________________

Hucul ló

Hucul ló
Hucul póni
Származási hely	Nem leszögezett /Kárpátok/
Vérmérséklet	Melegvérű
Szín	Pej, tarka és a fakó.
Testfelépítés	Erős, zömök testfelépítés
Jellemzők	Helyét kiválóan megállja a hegyes területeken, utakon, dombokon.
Marmagasság	131-145 cm
Fejforma	Nagy feje van
Eredete	Jégkorszak előtti időkből származik
Hasznosítása	Munkalónak, fogat- és málhásló

A hucul ló a huculok mindenes, kistestű lova, melyet a Kárpátok pónijának is tekintenek. Ez az erős lófajta rendkívül szívós és ellenálló. A fajta másik neve a kárpáti póni, huculska, hutsul, huţul, huţan vagy huzul hucule, huzule.

A hucul lovak általában nyugodtak, lovaglásra, illetve kocsihúzásra egyaránt használhatók az egyébként megközelíthetetlen, erdős területeken. Színük pej, fekete, fakó és egérfakó.

TÖRTÉNETE 

Hucul ló

A hucul ló vitathatóan a legközelebbi rokona az eurázsiai vadlónak, a tarpánnak, amely mára kihalt. Nevét egy kis etnikai csoport, a huculok után kapta. A lófajta sokkal régebbi, mint a hucul népcsoport. A hucul lovakat ábrázolták valószínűleg a Domitianus és Traianusrómai császár által emeltetett emlékműveken is Dacia katonalovaiként. A fajtát írásos formában először körülbelül 400 évvel ezelőtt említik hegyi tarpánként. A lengyel koniktóleltérően a hucul fajta csak ritkán kereszteződött háziasított lovakkal.

A 19. században a huculokat az osztrák-magyar hadseregben használták, mint a zord körülményeket jól bíró, kitűnő kondíciójú hegyi lovakat. Tervszerű tenyésztése az osztrák birodalomban 1792-ben kezdődött a rădăuţi-i és a lucinai ménesben, de mivel a fajtát nem tartották elég korszerűnek, 1870-ben feloszlatták a tenyésztelepeket, a lovakat pedig szétosztották a környék gazdái között. 1922-ben újrakezdődött a tenyésztés, de eredményei, méneskönyvei a II. világháborúban megsemmisültek. 1953-ban Anghi Csaba, a Fővárosi Állat- és Növénykert igazgatója honosította meg újra a fajtát. Az állományt Szlovákiából behozott egyedekkel nemesítették. Ezek a lovak kerültek 1986-ban az Aggteleki Nemzeti Parkterületére. Napjainkban a tenyészállomány 140-nél több kancából és 10-nél több ménből áll.

Hucul ló

Romániában 1856-ban Rădăuţi-ban alakult meg az első méntelep. Az alapítómének, Goral, Hroby, Ouşor, Pietrousu és Prislop számos vérvonalat hoztak létre és a lovakat elővigyázattal tenyésztették, hogy megőrizzék ezen vérvonalak tisztaságát.

1922-ben harminchárom lovat küldtek Csehszlovákiába, hogy létrehozzanak egy ménest, mely a Gurgul vonal lehetne. A II. világháború alatt Csehszlovákiában rendkívül megcsappant a hucul lovak száma. A háború után már csak 300 hucul ló maradt az országban. Az 1970-es évek elején a tenyésztők létrehoztak egy szervezetet, a Hucul Klubot, melynek célja a lovak számának megcsappanásából eredő kipusztulásuk megakadályozása. 1982-ben létrehoztak egy ménestörzskönyvet, melyben ötven tisztavérű állatot és a régióban található egyedszám növelésének célját írták le.

A tenyésztők hatékonyságának köszönhetően ezen lovak világszintű populációja mára meghaladja az 1000 egyedszámot. Közülük a legtöbb Lengyelországban, Szlovákiában, Romániában, Csehországban és Ukrajnában él. Sok európai póniban van hucul vér.

Napjainkban a hucul lovakat főként Románia Bukovina régiójában, illetve Magyarországon tenyésztik. Az utóbbi években a faj népszerűsége már Angliára is kiterjedt. Sok hucul ma is magántenyésztők tulajdonában van. Tenyésztését nemzetközi szinten 1992 óta a Hucul International Federation hangolja össze.

JELLEMZŐI 

Kiscsikó

A hucul mindössze 131–145 cm marmagasságú. Színe legtöbbször sötétpej vagy pej továbbá fakó vagy egérfakó, de akad fekete vagy tarka egyed is. Feje nagy, de nem aránytalan. Egész testalkata zömök benyomást kelt a széles háttal és szüggyel, a dongás mellkassal.Hátán hátszíj húzódik. Végtagjai rövidek, izmosak. Patái kemények, legtöbbször nem is patkolják. A hucul rendkívüli tulajdonságait elsősorban a hegyvidékeken értékelték nagyra. Tökéletesen alkalmazkodott a hegyi körülményekhez, a zord időjáráshoz, a szegényes táplálékhoz, munkakészsége kiemelkedő, és a rögös hegyi utakon is biztos a lépte.

HASZNOSÍTÁSA 

Hucul csikó

A mai kor követelményeinek is kiválóan megfelel hiszen kitűnő hobbihátas, mivel hátsó lábán könnyedén viseli a súlyt, jó ugróképességgel rendelkezik és különleges, kiegyensúlyozott vágtájának következtében ez a fajta a legalkalmasabb alovasíjászat gyakorlására.

Tenyésztő központok 

• Románia: Lucina
• Lengyelország : Gładyszów, Odrzechowa
• Szlovákia: Kistapolcsány és Kassa
• Magyarország: Aggteleki Nemzeti Park

________________________________________________________________________

Kabardini

Kabardini
Kabardini
Származási hely	Kaukázus
Vérmérséklet	Melegvérű
Szín	Pej, sötétpej, jegyek nem kivánatosak,
Testfelépítés	Arányos
Marmagasság	150 cm és 158 cm között,
Fejforma	Kosfej,
Eredete	Kaukázus
Élettere	Hegyvidék, síkságok,
Hasznosítása	Terepló,

A Kabardini egy keleti származású melegvérű lófajta. Főleg a Kaukázusban tenyésztik, de Oroszországban is megtalálható.

TÖRTÉNETE 

A Kabardini a Kaukázus északi részén alakult ki a 16. században. A fajta alapjául a nomád népek keleti lovai (perzsa, arab, türk) szolgáltak.

JELLEMZŐI 

A fej száraz, jellegzetes félkosfej, rövid, telt izomzatú nyaka van. A mar hosszú, a hát rövid és egyenes, ágyéka jól izmolt. A far csapott, a mellkas mély, a végtagok mindig szárazak, a paták ellenállók és szabályosak. Testfelépítése arányos, marmagassága 150 cm körül van, de a méneké általában 158 cm-nél több. Színe a pej, melynek sötét változatai is előfordulnak, a jegyek nem kívánatosak.

A Kaukázus zord éghajlati viszonyai között szívós és kitartó lófajtává alakult, mely ellenáll az időjárás viszontagságainak.

HASZNOSÍTÁSA 

Hátaslóként és málháslóként, esetenként fogatlóként hasznosították. Hegyi körülmények között kitűnően megállja a helyét, stabil idegrendszere miatt Oroszországban a határőrség alkalmazza. Lovassportokra, különösen a távlovaglásra nagyon bevált sportló.

_________________________________________________________________________

Kisbéri félvér

Kisbéri félvér
Whiskey, herélt pej
Származási hely	Magyarország Kisbér
Vérmérséklet	Melegvérű
Szín	Leggyakoribb szin a sárga és a pej, de előfordul szürkében és feketében
Testfelépítés	Elegáns
Jellemzők	Szilárd szervezetű hátasló
Marmagasság	163–168 cm
Fejforma	Feje nemes, szikár, egyenes profilvonalú
Eredete	1853
Hasznosítása	Lovassportok

TÖRTÉNETE

A 18-19. században Magyarország előkelő helyet foglalt el a Monarchián belül a lótenyésztés területén. Ez volt az az idő, amikor a katonaságnak egyre több lóra volt szüksége. Ez vezetett oda, hogy 1853-ban gróf Batthyány Kázmér elkobzott kisbéribirtokán egy 300 kancából álló ménest állítottak fel. Eredetileg angol telivéreket akartak tenyészteni, de ennyi angol telivér kanca beszerzését nem tette lehetővé a Monarchia anyagi helyzete. Ezért csak néhány angol telivért szereztek be, az állomány többi részét vegyes fajtájú, de gondosan válogatott kancákkal töltötték fel.

Az magyar királyi lovarda 1858-ban épült fel Kisbéren é. sz. 47° 29.992′ k. h. 18° 1.637′ és máig Közép-Európa legnagyobb fedett lovardájának számít.

A szelekció által egyre egységesebbé váló kancaállományt az első időben angol telivér ménekkel fedeztették, s ezért típusában egészen ahhoz hasonlatossá vált. Hogy elkerüljék a telivérekre jellemző finom csontozatot, idegességet és igényességet, egy idő után mezőhegyesi félvérekkel fedeztettek, és 1904-től már egy kisbéri félvérrel, Fenék I-gyel is. Az I. világháború után a tenyésztés iránya megváltozott, már a telivérek helyett csak kisbéri és mezőhegyesi félvérekkel fedeztettek, így a kisbéri félvér tömegesebb lett, de megőrizte eleganciáját, gyorsaságát. A kisbéri félvér méneket igen gyakran felhasználták a gidrántenyésztésében is. Az 1940-es évek elején három trakehneni mén érkezett Kisbérre, hogy általuk a tulajdonságokat javítsák.Széplak, Formás és Lobogó értékes tenyésztési vonalakat alapított, amelyek közül az első kettő ma is létezik.

A II. világháború megtizedelte az állományt. Többek között 78 egyedet hadizsákmányként az Amerikai Egyesült Államokba vittek, és ott elárvereztek. Fajtatiszta tenyésztésük az 1953-ban megalapított Hungarian Horse Associationnak köszönhetően mindmáig fennmaradt. A megmaradt 150 kisbéri ló a Bábolnai Állami Gazdaság tulajdonába került. Ezekkel a kancákkal és a magánménesek állományából álló sárvári ménes kancáival kezdődött a fajta regenerálása. Az 1960-as években kezdődött, meggondolatlan keresztezések, amelyek egy új sportlófajta megteremtését tűzték ki célul, a kisbéri félvért veszélyeztetett helyzetbe sodorták, a régi tenyésztési vonalak nagy rész eltűnt. Az 1989-ben megalakult Kisbéri-félvér Lótenyésztő Országos Egyesület a megmaradó népies és az egykori törzstenyészetekből kikerült állományból próbálja a hagyományos vonalakat megmenteni, és új vonalakat teremteni.

JELLEMZŐI

A kisbéri félvér lovak a lovassport valamennyi ágában eredményesen használhatók. Az angol telivérhez igen hasonló, elegáns megjelenésű, szilárd szervezetű hátasló, amely könnyebb hámos munkára is alkalmas. A kancák marmagassága bottal 163-168 cm. Leggyakoribb színe a sárga és a pej, de előfordul szürkében és feketében is.

HASZNOSÍTÁSA

A kisbéri félvért leggyakrabban nyereg alatt használják, nagyon eredményes díjugró és díjlovagló kategóriákban. Fogatlónak is kiváló. Sportló létére elég okos.

_________________________________________________________________________

Lipicai

Lipicai
Származási hely	Német-római Birodalom (ma  Szlovénia, Lipica)
Vérmérséklet	Melegvérű
Szín	Színe leggyakrabban a szürke, de előfordul pej és fekete színben is
Testfelépítés	Elegáns
Jellemzők	Igen tanulékony, nagyon engedelmes
Marmagasság	155-170 cm között
Fejforma	Kosfej
Eredete	XVI. század – 1580
Hasznosítása	Fogatló, kiváló hintós és kocsiló, hátasló is
Jegyzet
Nemcsak hátasként állja meg helyét, de nagyon sokszor fogják be fogatba, ahol szintén kiválóan állja a sarat.
Lipiciai ló Weboldal

A lipicai ló Magyarországon a 32/2004. (IV. 19.) OGY határozat értelmében nemzeti kinccsé nyilvánított lófajta.

TÖRTÉNETE 

Lipicai show, Johannesburgban

Spanyol lovasiskola, "Courbette" - meghajlás

A lipicai története 1580-ban kezdődött, amikor I. Ferdinánd német-római császár magyar és cseh király fia, II. Károly főherceg az 1572-ben alakult bécsi spanyol lovasiskola számára egy tenyésztő telepet alapított - a császársághoz tartozóTrieszt környéki köves, karszt-tetőn fekvő Lipiken (olaszul Lipizza) a maiszlovéniai Lipicán. A tenyésztő telep genetikai alapját az ott található és a középkorban nagyra becsült, de kissé nehéz testű és Spanyolországból importált lovak és a szintén helyi kemény természetű hegyi lovak adták.^[1] A császári udvar számára kívántak itt kiváló, szilárd szervezetű, a pompát, a gazdagságot minden jellegében mutató lovat kitenyészteni. A fajta ősei között vannak kemény természetű hegyi lovak és spanyol-nápolyi mének is. A kezdeteknél használt mének közül nyolc ma is létező genetikai vonalat alapított, s a tenyésztés ezekre épül.

A lipicai ménest a napóleoni háborúk idején kétszer is Magyarországra menekítették, így alakult ki a mezőhegyesi lipicai jellegű állomány. Ezeket a lovakat1876-ban Alsószombatfára költöztették, majd onnan 1912-ben Bábolnára. Innen kerültek az 1950-es években újra hegyi környezetbe, Szilvásváradra.

A lipicai valódi nemzetközi fajta, az egész világon elterjedt. 400 éve fajtatisztán tenyésztik, az 1800-as évek elején alkalmazott egyetlen arab cseppvérkeresztezéstől eltekintve idegen fajtát soha nem alkalmaztak tenyésztése során. A magyarországi állomány kiemelkedő genetikai értékével tűnik ki. Tenyésztőszervezete a Magyar Lipicai Lótenyésztők Országos Egyesülete.

A tenyésztési vonalakat alkotó mének és a törzsek jelei:

• Pluto (spanyol) 

Pluto Senior, szürke mén 1772-ben érkezik Lipicára Dániából, a friedrichsburgi királyi ménesből, amely ebben az időben Európa-szerte ismert, spanyol vérű lovakat tenyésztett.

• Conversano (spanyol) 

A Conversano törzs nápolyi eredetre tekint vissza. Történt, hogy Mária Terézia idősebbik leányát, Mária Karolinát VI. Bourbon Ferdinánd nápolyi királyhoz adta férjhez. Az eseményen részt vesz Kaunitz herceg is, aki át is települ Nápolyba, és a környékbeli jó minőségű lóállományból kisebb ménest alapít, amely hamarosan a királyság legjobb ménesévé válik. Ebből a tenyészetből kerül Lipicára a fekete színű Conversano Senior, amely 1774-ben már törzsmén az udvari ménesben.

• Favory (Csehország) 

Favory Senior 1779-ben született a monarchia nehéz hámos, spanyol–nápolyi típusú udvari lovait tenyésztő Kladrubban. A tömeg növelése érdekében később többször is kerülnek ebből a ménesből tenyész egyedek a lipicai fajtába. A fakó színű Favory Senior 1783-tól került Lipicára, s ezzel a fajta egyik legeredményesebb ménvonala születik meg..

• Maestoso (spanyol) 

Favoryval egy időben kerül Kladrubból Lipicára az eredeti spanyol Maestoso Senior. A kitűnő spanyol mén jó küllemével és mozgásával erőteljes törzset alapít a lipicai fajtában.

• Neapolitano (Nápoly) 

Neapolitano Senior tenyészműködésének kezdete szintén az 1783-as esztendőhöz fűződik. Ahogyan neve is elárulja, nápolyi eredetű törzsről van szó. A 13 éves, kitűnő küllemű mén nyereg alatt tette meg a hosszú utat Nápolyból Lipicára. Az akkor már szinte egyöntetűen szürke állományba fedezőménül választott pej Neapolitano csak kivételes tulajdonságainak köszönhette ezt a megtiszteltetést, amit máig fennmaradt törzzsel hálált meg a lipicai fajtának.

• Siglavy Capriola (arab mén) 

A törzsalapító Siglavy nevű arab mén 1816-ban került Lipicára. Marmagassága nem érte el a 150 cm-t. A mén Schwarzenberg herceg tenyésztéséből származott, mindkét szülője eredeti arab ló volt. A kis mén örökítése olyan átütőnek bizonyult, hogy törzse mai napig fennmaradt.

• Incitato (Mezőhegyesen született) 

Az Incitato törzs erdélyi magyar eredetű. 1802-ben gróf Bethlen Pál a bonchidai, akkor már hírneves ménesből saját tenyészete számára vásárolt néhányat az épp akkor odaérkezett eredeti spanyol lovak közül. Köztük volt a Curioso nevű mén, valamint a Capelano nevű kanca is. Kettejük párosításából született 1810 tavaszán Incitato Senior, törzsalapító mén. A rámás és jó tulajdonságokkal bíró ménre felfigyelt a mezőhegyesi katonai ménes, és 1814-ben megvásárolta.

• Tulipan (Terezovac) 

A Tulipán törzs kitenyésztése szintén a magyar leleményt dicséri. A XIX sz. végén a Jankovich-Bésán család híres volt a lótenyésztéséről. A Bácskában található trezováci ménesében minőségi lipicai tenyészetet működtetett. Jelentőségének érzékeltetésére elég csak annyit említeni, hogy az ez időben Fogarason működő Magyar Állami Lipicai Ménes is több lovat vásárolt Trezovácról, így a ma élő összes Pluto egy itt tenyésztett törzsméntől származik, de a Maestoso és a Neapolitano törzs is innen kapott életmentő vérátömlesztést. Mégis a lótenyésztő köztudatban Trezovác neve leginkább a Tulipán törzs kitenyésztésével kapcsolódik össze, amely a Jankovichok eredeti spanyol import és lipicai kancáinak, valamint a Favory törzs Tulipán nevű ménjének alkalmazásával született meg.

Tulajdonságai 

Lipicai ló a bécsi spanyol lovasiskolában

Az Osztrák–Magyar Monarchia területén létezett ménesbirtokok billogjai, lóbélyegei.

Igen tanulékony, nagyon engedelmes, jó munkakészségű, szilárd szervezetű, ellenálló, nem nagy igényű fajta. Elsősorban fogatló, kiváló hintós és kocsiló, emellett a spanyol iskolában hagyományosan használt lófajta. Nemzetközileg igen eredményes a fogatsport területén. Általában szürke, de gyakran előfordul fekete, sőt pej is. Bottal mért marmagassága 152–162 cm.

KÜLLEME 

A lipicai nem túl nagy méretű, nemes, de nem finom fejű. Nyaka magasan illesztett,rövid. Izmos hátú ló, jól izmolt farú, inkább dongás, mint mély, korrekt lábállású, kemény patájú fajta. Ügetőmozgására jellemző a magas lábemelés és az akciós mozgás. A fajtában sok a szürke, de pej és fekete színű is előfordul. Feje jellegzetes kosfej. Nyaka izmos, rövid. Fülei küllönlegesen nagyok.

A BÉCSI SPANYOL LOVASISKOLA 

1572. szeptember 12-én alakult meg a híres bécsi lovasiskola, ahol magas szintű, már-már nem is díjlovaglásra, inkább „lovastáncra” idomítják a lipicai, kizárólagosan méneket. Az első világháború előtt csak a Habsburg-családnak tartottak előadást, és tanították őket lovagolni, de utána minden vasárnap nagyközönség előtt is megnyitották. De a sok szürke lipicai mellett, hagyományosan egy sötét ló is van a többi között, bizonyítva, hogy nem csak szürke színben létezik.

A lovasiskolának otthont adó épületrészt (Téli lovasiskola) Johann Bernhard Fischer von Erlach tervei szerint építették 1729-1735 között barokk stílusban. A lovasok a mai napig a tradícionális öltözetükben lovagolnak.

A "piaffe"

A lovasmutatványok eredete a reneszánsz időkre nyúlik vissza, amikor jól képzett lovakra és lovaglási technikákra volt szükség a lovas harcmodor manővereihez. A lovasbemutatókon sok híres figurát mutatnak be:

• "Courbette" - meghajlás
• "Levade" - a ló felágaskodik, miközben hátsó lábának csánkjai szinte a talajt érintik
• "Croupade" - a ló a levegőbe ugrik, miközben mellső és hátsó lábait a hasa alá húzza
• "Capriole" - a ló a levegőbe ugrik, s ezzel egyidőben hátsó lábaival kirúg
• "Piaffe" - topogás, vagyis a ló helyben jár, gyakran két oszlop között.

MAGYAR KIRÁLYI TESTŐRSÉG SPANYOL LOVASISKOLÁJA (BUDAPEST) 

Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után Josipovich Zsigmond javaslatára 1933-ban Budapesten is megalakították a Magyar Királyi Testőrség Spanyol Lovasiskoláját, mely 1944-ig működött és a bécsi intézettel egyenrangú volt.

↑ 50 éves a Szilvásváradi Lipicai Ménes

_________________________________________________________________________

Magyar hidegvérű

Magyar hidegvérű
Származási hely	Magyarország
Vérmérséklet	Hidegvérű
Szín	Pej, szürke, sárga, fekete és a deres szín különböző változatai
Testfelépítés	Mély mellkasú, dongás, minden testtájában gazdagon izmolt
Jellemzők	Jóindulatú, barátkozó természetű, tanulékony
Marmagasság	150-165 cm
Fejforma	Feje arányos
Eredete	1758
Hasznosítása	Hús- és igáslónak hasznosítják

A magyar hidegvérű a Magyarországon törvényileg védett lófajták közé tartozik.

TÖRTÉNETE 

A hidegvérű ló erősen eltér melegvérű társaitól. Erősebb a csontozata, nagyobb az izomtömege, lassabb a mozgása; egészében hidegebb, hűvösebb a vérmérséklete. Hidegvérű lovak valószínűleg már a honfoglalás korában is éltek a Kárpát-medencében, de nagyobb mértékű elterjedésük az 1880-as évekre tehető, s először a Dunántúlra volt jellemző. Erre a területre a kereskedés révén kerültek a hidegvérűek Ausztriából. Két tájfajta alakult ki, Vas megyében a nagyobb termetű pinkafői, Zala megyében a kitartóbb muraközi ló terjedt el.

A szervezett tenyésztés csak a 1913-ban elején indult meg, amikor Vas megyében engedélyezték. Belga hidegvérűekkel keresztezték az állományt, így javították a küllemi hibákat. A törzskönyvezés 1922-ben kezdődött. Ekkor már több uradalom is tartott importból származó hidegvérűeket, ám a tenyészetük zárt volt. A kisbirtokosok viszont jobban kedvelték a muraközi típust, amely szinte az egész országban elterjedt, főleg a hegyvidékeken.

A II. világháború után az igásállomány pótlására Belgiumból és Franciaországból hoztak ardenni méneket, amelyeket kereszteztek a legjobb típusú kancákkal. Az első törzstenyészet Szentegáton alakult meg 1952-ben. A fajtakialakító keresztezés nyomán jött létre a magyar hidegvérű, amely 1953-ban államilag elismert fajta lett. Mivel igás hasznosítása mindinkább háttérbe szorult, s a 80-as években a hústermelés lépett előtérbe, az állomány nagy részét keresztezték a percheron fajtával, de ez nem mindig vált a magyar hidegvérű hasznára. Ma a Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület a fajtafenntartó szervezet.

A muraközi tájfajta példányait az Állattenyésztési Kutatóintézet gyűjtötte össze és tenyésztette. 1972-ben elismerték hivatalos magyar fajtaként, de a 80-as évek végén tenyésztése megszűnt, és állománya beleolvadt a magyar hidegvérű állományába.

TULAJDONSÁGAI 

A magyar hidegvérű lovat kizárólag munkalónak tenyésztették. Így alakult ki a nagy testtömegű, de szilárd szervezetű, mozgékony, hosszabb távra is jól ügető magyar hidegvérű fajta. Jóindulatú, barátkozó természetű, tanulékony. Bottal mért marmagassága méneknél 153-165 cm, kancáknál 150-160 cm. Színe lehet pej, szürke, sárga, fekete és a deres szín különböző változatai.

_________________________________________________________________________

Musztáng

Musztáng
Vágtázó musztángok
Származási hely	USA
Vérmérséklet	Melegvérű
Szín	Minden színben előfordul
Testfelépítés	Erős
Jellemzők	Heves temperamentumú, erős alkatú ló. Nagyon kitartó, biztos léptű, kiváló vágtázó. Lábai hihetetlenül ellenállóak. Nehéz természetű, gyakran rosszindulatú
Marmagasság	140-150 cm körüli
Eredete	XVI-XVII század
Élettere	Mérsékelt égöv
Hasznosítása	Régen táplálék ként katonai célokra használták, ma már védett fajta

 A musztáng egy kistestű, erős testfelépítésű lófajta, amelyet az Észak-Amerikába behozott spanyol lovak elvadult utódjának tekinthetünk. Az óriási területeken önállóan szaporodó egyedekről nem lehet konkrét fajtaleírást adni. Vannak állományok, amelyekre erősebben hatottak az angol telivér, a quarter lovak, de kevés vérvonal alakult ki a változékonyság következtében.

Buffalo Bill híres vadnyugati cirkuszának plakátja

Vadon élő musztángok

Szabadon vágtató musztángok (2005, Utah)

Musztángok a Palomino Valley Örökbefogadó Központban

A KÖZÉPKORI SPANYOGBAN A LEGNAGYOBB NYÁJAK BIRTOKOSAI MESTA(HONRADO CONCEJO DE LA MESTA DE PASTORES ) NÉV ALATT EGYESÜLETBE TÖMÖRÜLTEK. AZ 1273-BAN LÉTREJÖTT INTÉZMÉNY, A TÖBB MILLIÓS VÁNDORLÓ MERINÓ JUHÁLLOMÁNY (MERINOS TRANSHUMANTES) LEGELŐVÁLTÓS ( TÉLEN A DÉLI, NYÁRON AZ ÉSZAKI TARTOMÁNYOKBAN LEGELTEK) TARTÁSÁRA A SPANYOL KIRÁLYOKTÓL A LEGELTETÉS HELYÉRE ÉS UTAK KIJELÖLÉSÉRE 1858-IG PRIVILÉGIUMOT ÉLVEZETT. ÍGY AMESTA TAGJAINAK JUHAI A VÁNDORÉLET KÖVETKEZMÉNYEKÉNT HATALMAS TERÜLETEKET BEJÁRTAK. A MESTA SZERVEZET SPANYOL ELNEVEZÉSE A LATIN "ANIMALIA MIXTA" (KEVERT ÁLLATOK) KIFEJEZÉSBŐL ERED. A MUSZTÁNG NÉV A SPANYOL MESTEÑO SZÓBÓL ERED, MELYNEK JELENTÉSE VAD, ELKÓBOROLT, GAZDÁTLAN, CSAVARGÓ. A LA MESTA KIFEJEZÉS MAGYARUL ANNYIT TESZ, MINTMINDENKIHEZ ÉS SENKIHEZ SEM TARTOZIK . MÁS FORRÁSOK SZERINT AZ ANGOLMUSTANG SZÓ A MEXIKÓI-SPANYOL MESTENGO SZÓBÓL ERED, MELY A SPANYOL MESTEÑO SZÓBÓL SZÁRMAZTATHATÓ, MELYNEK JELENTÉSE AMESTA KITERJEDT INTÉZMÉNYÉBEN TARTOTT ÉS ELKÓBOROLT JÓSZÁG. A „MUSZTÁNG” NÉV, A LÓFAJTA SZÍVÓSSÁGA, KECSESSÉGE ÉS FÜGGETLENSÉGE MIATT A NAGYTELJESÍTMÉNYŰ GÉPEK ÉS SPORTKABALÁK KÖRÉBEN VILÁGSZERTE NÉPSZERŰ LETT.NEVÉNEK EREDETE 

TÖRTÉNETE 

Az Amerikában őshonos lovak kihalása után több tízezer évig nem volt ló földrészen. Először a spanyol Cortez 1519-es mexikói partraszállásakor találkozhattak az őslakosok lovakkal. 1541-ben a spanyol Coronado-expedíció is lovakkal érkezett és sokáig úgy gondolták, hogy a musztángok az ő elcsatangolt lovainak leszármazottai. Valószínűleg a legelső musztángok az 1500-as években Mexikóba hozott spanyol lovaktól származtak, amelyeket a telepesek tartottak. Csere és lólopások útján kerültek indián kézre. Ezen lovak közül némelyek elszabadultak és elvadultak és így gyorsan elterjedtté váltak Északnyugat-Amerikában. Az 1800-as évek közepétől a fehér telepesek elkóborolt vagy nagy számban kinn tartott lovai frissítették a génállományt. Sok farmer télen kiterelte az állatokat, majd azután ismét befogta őket vagy más musztángokat, amikor a tavasz beköszöntével ismét szükség volt rájuk. Néhány farmer úgy növelte a helyi ménest, hogy lelőtte a domináns csődört és importált csődörrel helyettesítette azt. Ezek a változtatások különösen a száraz területeken voltak hasznosak, ahol a ménesek a száraz évszakban elkülönültek és beltenyészet alakulhatott ki. 1900-ra már körülbelül egy millió vad musztáng élt Észak-Amerikában. A musztángok jó erőforrásnak bizonyultak, mivel befoghatták és használhatták vagy eladhatták őket (különösen katonai célokra), illetve táplálkozási célokból vágták le a lovakat, később inkább állateledelnek. Kártevőknek tekintették őket, mivel elették a marhák elől a takarmányt. 1900-tól a musztáng populáció drasztikusan lecsökkent. Napjainkban, a vadon élő musztáng populáció nagysága 40.000 és 100.000 közé tehető, melynek körülbelül fele Nevadában él. Párszáz vad musztáng él még Albertában és Brit Columbiában.

Megmentőik 

A musztángokat nem minden ember tekintette kártevőnek. Frank Hopkins lova Hidalgo is egy musztáng volt, aki 1890-ben megnyerte az Arab-sivatagon át vezető távlovaglóversenyt. Frank T. Hopkins, aki eredetileg cowboy volt a 19. századegyik legnagyobb lóversenyzőjének számított, róla és híres lováról, 2004-ben filmet is készítettek Viggo Mortensen főszereplésével.^[1]

Monty Roberts napjaink egyik talán legismertebb lószakértője, aki, miután látta, hogy apja és a többi cowboy hogyan töri be a vadlovakat, kitalált egy új módszert, az úgynevezett csatlakozást, amellyel megkíméli az állatot az ütésektől, kínzástól és megfélemlítéstől. Több könyvet írt, melyekben a vadlovak megszelídítésével, illetve a házilovak szelíd betörésével foglalkozik. Az ő személye ihlette a Suttogó című filmet.

Napjainkban 

Ma, az Amerikai Egyesült Államok tulajdonában levő állami földeken élő musztángok védelem alatt állnak. Lelőni és megmérgezni őket törvénybe ütköző cselekedetnek számít, és súlyos büntetést von maga után. Azonban, a távoli területeken a farmerek még mindig rendületlenül folytatják ezeket a tevékenységeket.

JELLEMZŐI 

Az egyes egyedek külleme között nagy eltérések lehetnek a különböző genetikai hatások miatt. Általában a teste erős, zömök, ellenálló, dús sörénye és farokszőrzete van.

HASZNOSÍTÁSA 

Fő hasznosítása hátaslóként történik. A Területgazdálkodási Hivatal ellenőrzi a musztángpopulációt egy befogó program segítségével, felügyelik a húsmarhákkal folytatott versengést az élelemért. A legtöbb befogott lovat adoptálásra ajánlják fel. Azonban 2005 januárjában a Kongresszus módosította ezt a programot, miszerint a "10 éven felüli" vagy "a legalább háromszor sikertelenül adoptált" befogott lovak eladhatók mészárszékre. Az innen származó lóhúst Európába és Japánba szállítják, ahol magas áron adható el és csemegének számít.

_________________________________________________________________________

Morgan (lófajta)

Morgan
Silver Morgan
Származási hely	Massachusetts,  Amerikai Egyesült Államok
Vérmérséklet	Melegvérű
Szín	Minden szín megengedett, pej, sötétpej,
Testfelépítés	Dongás mellkasú, zárt törzsű,
Marmagasság	147-157 cm között
Fejforma	Középnagy, kifejező arc, nagy szemek
Eredete	Észak-Amerika
Hasznosítása	westernlovagás, szabadidőló, lovassági ló

Ez a szócikk egy lófajtáról szól. Hasonló címmel lásd még: Morgan (egyértelműsítő lap).

A Morgan lófajta Amerika első elismert lófajtája. Nevét a fenomenális örökítőképességű ménről Morganról kapta. Kitartó munkabírása és erős fizikuma miatt az amerikai polgárháború idején lovassági lóként és a Pony Expressz lovasfutár szolgálatban alkalmazták.^[1] Amerikában két államban is állami szimbólum a Morgan, 1961-től Vermontban, 1970-től pedigMassachusettsben.

TÖRTÉNETE 

A fajta története 1795-ben kezdődött, amikor egy elszegényedett zenetanár és egyben kocsmatulajdonos Justin Morgan, kölcsönbe adott pénze első részleteként egy lovat kapott, amit Figure-nek nevezett el. A család gazdasági okok miatt átköltözött Vermontba, ahol a bizonytalan származású Massachusetts-ben született kétéves csikó nehéz feladatokat kapott. Szívós természete folytán azonban mindent túlélt és három híres fiával, (Sherman, Woodbury, Bullrush) Amerika első lófajtáját alapozta meg.

A történetből Marguerite Henry Justin Morgan Had a Horse (Justin Morgannak volt egy lova) címmel könyvet írt és meg is filmesítették.^[2] Múzeumot alapítottak tiszteletére, ahol a lófajta történetét mutatják be.^[3]

JELLEMZŐI 

A feje középnagy, lapockája dőlt, marja kifejezett. Mellkasa mély, lábelőrevitele szabályos, lapockájának szabad mozgása térnyerő járást tesz lehetővé. A klasszikus Morgan ló dongás mellkasú, jól zárt törzsű, ágyéka erős, feszes. A hát inkább rövid, de széles és jól izmolt. A szár erős csontozatú. A tenyésztési szabályzat szimmetrikus fart és és szabályos hátsó lábakat ír le. Csűdjei meredekek. Minden szín megengedett, de a leggyakoribb a pej, sötétpej szín.

Marmagassága 147 és 157 cm között mozog, övmérete 180 - 185 cm, szárkörmérete 19 és 19,5 cm lehet. Tanulékony, kitartó fajta, hosszú élettartamú. Alkalmazkodó típus, jó tulajdonságainak köszönhetően az egész világon elterjedt.

HASZNOSÍTÁSA 

Akciós mozgású, kitartó, kemény fajta. Kifejezetten sokoldalú a hasznosítása, figyelemre méltó a teljesítménye nyereg alatt és kocsihúzásban is. Westernlovaglásra és szabadidőlóként is jól hasznosítható. A mai napig használják szállítási munkákra is. Az 1840-es években ügetőként, az 1900-as években lovassági lóként használták a hadseregben.