Lófajták A-f

Lófajták A-f

Abaco vadló

Abaco vadló
Abaco vadló
Származási hely	Bahama-szigetek
Vérmérséklet	Melegvérű
Szín	Szürke, fekete, gesztenye
Testfelépítés	Rövid hát, alacsony farok
Jellemzők	Nagy állóképességű
Marmagasság	150 cm
Fejforma	Nagy fej
Eredete	8. század
Élettere	Óceáni éghajlat
Hasznosítása	Sport ló
Jegyzet
Veszélyeztetett faj

Története

A spanyol gyarmatosítás idején hajókkal hozták a berber lovakat a szigetre, ahol aztán gyorsan elszaporodtak. A XX. században azonban a városiasodás következtében életterük lecsökkent és az 1960-as évekre már csak 200 egyedet számláltak. 1998-ig csak találgatták hogy milyen ősöktől származhat. 1998-ban felmerült hogy spanyol berber lovaktól eredhet. Ezért DNS teszteket végeztek, amelyek alapján 99%-ban bebizonyosodott, hogy egy genetikailag tiszta állományról van szó, amely több mint 250 éve érintetlen. 2003-ban egy természetvédelmi területet hoztak létre fennmaradásuk érdekében a Nagy Abaco Szigeten (Great Abaco Island). 2009. májusára 8 vadlovat tartanak számon a védett területen és megmentésükre társadalmi összefogás indult. A helyi iskola diákjai azAbaco vadló ifjúsági program (Abaco Barb Youth Program) keretén belül tanulmányozzák és megfigyelik az állatokat és pénzt gyűjtenek a fenntartásukra.^[1]

JELLEMZŐI

Marmagassága körübelül 150 cm. Temperamentumos, élénk mozgású ló.

HASZNOSÍTÁSA

Védett állomány csak szaporításra használják.ló

_________________________________________________________________________________

Amerikai foltos ló

Amerikai foltos ló
Paint ló - Tobiano mintával.
Származási hely	Amerikai Egyesült Államok
Vérmérséklet	Melegvérű
Szín	Változatos, különböző nagyságú és színű foltokkal
Testfelépítés	Tömör, izmos
Marmagasság	147-172 cm között
Fejforma	Kis feje van
Eredete	XVI. század
Jegyzet
A paint a quarter tulajdonságait hordozza

Az Amerikai foltos ló, más néven a pinto vagy paint a quarter lovak jegyeit hordozza, ezért gyakran együtt említik őket. Tenyésztésük rendkívül nehéz, mivel ügyelni kell a kívánt színekre és mintákra, nemcsak a karakterre és testfelépítésre. A pettyezett lovakhoz tartozik még az Appaloosa.

Története 

Amikor Hernán Cortés 1519-ben Amerikába hajózott, a nagy utazásra 16 lovat vitt magával. A lovak közül az egyik mogyorószínű volt, fehér foltokkal a hasán. Ezek a foltokat örökítő gének a quarter lovakkal történt keresztezés után is fennmaradtak. Így létrejött egy új típus, ami a testfelépítést illetően quarter és musztáng génállományon alapul, de színeiben új lett. Rebecca Tyler Lockhart ötlete volt 1961-ben, hogy külön kategóriába sorolják ezentúl apöttyös lovakat. Új szövetségre volt szükség, Rebecca 1962-ben regisztrálta az első ilyen lovat az újonnan létrehozott Amerikai Foltos Ló Tenyésztői Szövetségnél, melyet ezen lovak védelmére alapítottak. Ez a ló fekete színű volt, fehér tobiano színű foltokkal a neve Bandits pintó volt. A fajta azóta az egész világon elterjedt és közkedveltté vált színes, változatos fedőszőre miatt. A fajtaszövetségnek több mint fél millió regisztrált egyede van már, és minden lovat bejegyeznek, amelyre kérelem érkezik. Neve azóta változott Amerikai Paint Ló Egyesület névre.

JELLEMZŐI

Az amerikai foltos ló a quarter ősök jegyeit hordozza. Feje kicsiny, a teste izmos és tömör, lábtő fölött fehér jegyeket visel. Marmagassága 147 és 172 cm között van. Kényelmes jármódjai vannak, jól gyorsul. Rendkívül jó jelleme van.

Hasznosítása

Kitűnő testfelépítésének köszönhetően gyors, képes az egyhelyben való körzésre, emiatt western lovaglásra igen alkalmas. A tereléshez jó érzéke van, a western lovaglásban szinte minden versenyszámra alkalmas. Szabadidősportban a túralovaglásra kitűnő, családszeretete, jó idegzete miatt ideális társ.

________________________________________________________________________

Angol telivér

Angol telivér
Gentlemen  argentin csődör
Származási hely	Anglia
Vérmérséklet	Melegvérű
Szín	Bármilyen szín, kivéve a tarkát. Jellemző színe a pej, sárga, fekete, szürke.
Testfelépítés	Elegáns
Jellemzők	Bátor, egyes egyedek nehéz természetűek. Idegrendszerük kissé túlfeszített.
Marmagasság	150–170 cm között
Fejforma	Feje izmos, kiemelkedő
Eredete	XVII–XVIII század
Hasznosítása	Lóversenyzésre
Jegyzet
Híres angol telivér Overdose

Az angol telivér (angolul thoroughbred) a világ talán legelterjedtebb lófajtája, leginkább versenylóként ismert. Melegvérű fajta, gyorsaságáról és temperamentumáról ismert. Az angol méneskönyv regisztrációjában 18 600 kanca szerepel, a különböző nemzetek méneskönyveiben összességében megközelíti az egymilliót. A hazai állomány hozzávetőlegesen 800 kancát számlál, és 400 ló áll galopptréningben, vagyis versenyez.

Története 

Darley Arabian

Berley Turk

Godolphin Arabian

I. Jakab (1603-1635) uralkodása alatt Angliábanvirágzásnak indult a lóversenyzés. Az ősi kelta ló, agalloway legjobb kancáit keleti ménekkel, arab, török és berber import lovakkal keresztezték, hogy egy tetszetős és gyors versenylovat kapjanak. Ez a ló képezte a fajta kiinduló állományát. A 16–17. században leginkább arab lovak befolyásolták a fajtát, ezidőtájt körülbelül 160 mén érkezett Arábiából, Törökországból és Berberisztánból. A keleti mének közül három, a törököktől zsákmányolt és 1687-ben Angliába került Berley Turk, az 1706-ban Arábiában vásárolt Darley Arabian és Godolphin Arabianmások szerint Godolphin Barb vérvonalára vezethető vissza apai ágon valamennyi telivér.

A lóversenyek terjedésével szinte az egyetlen szelekciós tényező a gyorsaság lett. Az angol telivér törzskönyvezésének szabályai igen szigorúak. James Weatherby 1791-ban állította össze az első méneskönyvet, a General Stud Book-ot, melynek első kötete 1793-ban jelent meg. Ezután a méneskönyvet lezárták és csak az a ló minősülhet angol telivérnek, aki a méneskönyvben szereplő 237 kanca és 169 mén valamelyikének a leszármazottja. Az angol telivért nemesítőként alkalmazzák számos más fajta kialakulásánál, mert nemességet, keménységet, teljesítményt, gyorsaságot ad a fajtáknak. Mindazonáltal túlzott használata, vagy nem megfelelően kiválasztott egyedek használata idegrendszeri problémákat okozhat, melyek végső soron a használhatóság rovására mennek.

A fajta magyarországi tenyésztésének megalapítása Széchenyi István és Wesselényi Miklós nevéhez fűződik. Széchenyi 1816-ban 21 telivért vásárolt Angliában. 1822-ben tovább bővült az állomány, amikor Wesselényi Miklós útján újabb 19 ló és 2 csikó került a ménesbe. 1824-ben megalapították a Pályafuttatási Társulatot és 1827-ben sor került az első versenynapra. Az első magyar méneskönyvet 1832-ben adták ki. A magyar telivértenyésztést az 1874-ben született Kincsemtette világhírűvé, akinek világrekordját azóta senki sem döntötte meg. 54 versenyen 54 győzelmet ért el.

1946-ban az 1943-44-es, 745 egyedszámú kancaállomány alig egy századával indulhatott újra a tenyésztés. A kancák nagy része eltűnt, a Magyar Méneskönyv X. Kötete szerint, több mint 2000 telivér veszett el. Sok telivér került szovjet és cseh ménesekbe. Ezért a tenyésztés fenntartására két évtized alatt francia, angol, ír, nyugat- és kelet-német, olasz, osztrák, szovjet, cseh importból származó kancákat soroltak be a magyar ménesekbe.

JELLEMZŐI 

Testalkata atlétikus, feje száraz, nyaka hosszú. Izmos kiemelkedő marral rendelkezik, melynek magassága bottal 150–170 cm, szárkörmérete 18–22 cm. Háta középhosszú, ágyéka feszes. Hosszú jó izmolt fara gyakran egyenes, mély dongás mellkasa van. Végtagjai szikárak, lábállása elöl gyakran franciás, hátul a nyitott csánkok jellemzőek rá. Mozgása lapos, a vágta a legjobb számára, ebben a jármódban a világ leggyorsabb lova. Színe bármilyen lehet, a tarkát kivéve. Legjellemzőbb a pej, de gyakran sárga, fekete vagy szürke színű.

HASZNOSÍTÁSA 

Elsődleges hasznosításában a lóversenyzés. A galopp-pályákon szinte kivétel nélkül angol telivérek versenyeznek, de a militaryban és más lovassportokban is jellemzően magas a részvételi arányuk. Mivel fejlődése gyors a kétéveseket már versenyeztetik.

_______________________________________________________________________

Appaloosa

 

Appaloosa
Appaloosa
Származási hely	Amerikai Egyesült Államok északi része.
Vérmérséklet	Melegvérű
Szín	Különleges foltos
Testfelépítés	Változó, arányos
Jellemzők	Kis fül, jó formájú nyak, izmolt far.
Marmagasság	147-157 cm között. (Bottal mérve)
Fejforma	Széles fej, kifejező szemek
Eredete	Olaszország
Élettere	Füves préri
Hasznosítása	Hátas, szabadidő-ló, lovassportok.
Jegyzet
Kitűnő ugrólovak

Appaloosa

Az Appaloosa egy félvér ló, nevét a Palouse folyó nevéről kapta. Olaszországból spanyol közvetítéssel került Amerikába. Tulajdonságai közül a legjellemzőbb és a tenyésztés szempontjából a legfontosabb különleges színe.

TÖRTÉNETE 

A spanyol hódítók lovait a XVIII. század közepén az amerikai Nez Percé indiánok elhurcolták és faluikban tenyésztették tovább. Napjainkban az Appaloosa tenyésztését a cree indiánok végzik az Egyesült Államok és Kanada nyugati részén. Albertában a fajtának nagy hagyományai vannak.

JELLEMZÉSE 

Mivel félvér és kiterjedten keresztezik a quarter lóval, ezért tulajdonságai vegyesek, tág határok között mozognak. A legjobb lovakat az arányos testfelépítés és a hibátlan lábszerkezet jellemzi. Marmagassága bottal mérve 147–157 cm között mozog, övmérete 180–195 cm, szárkörmérete 19,5 és 21,5 cm közt változik. Súlya 450–530 kg körül van. Tipikus ismertetőjele a szemein fehér ínhártya van, (fehér szín a szemben, mint az embereknél), rózsaszín bőrpigmentáció az orrlyukak és a lágyrészek körül valamint, függőlegesen csíkozott paták.

A legfontosabb tulajdonsága a színe: öt elismert szőrszínt tartanak nyilván a fajtánál.

• Párductarka: ebben az esetben a túlnyomóan fehér szőrszínű ló egész testén sötét, ovális kisebb kiterjedésű színes foltok vannak. Fekete, pej vagy sárga színű párductarkák léteznek.
• Hófedte tarka: az egész testet beborítják a foltok, főképpen a far körül (sabraktarka).
• Deres: Sötét alapszín, nagyobb fehér foltok, vagy pettyes takaró.
• Márványtarka:nagyobb színes foltok a jellemzőek, amelyek tűzötté válhatnak, az egész testen elszórva.
• Agáttarka: fehér és színes szőrök keverednek a testen.

HASZNOSÍTÁSA 

Könnyen kezelhető, masszív, strapabíró ló. Barátságos természete miatt nagyon jó hátasló. Tanulékony, jó munkakészségű, ezért hobbilóként éppúgy hasznosítják, mint sportlóként. A díjlovaglásban, távlovaglásban elterjedt, egyre népszerűbb a westernlovaglásban.

_________________________________________________________________________

Arab telivér

Arab telivér
Arab telivér
Származási hely	Közép-Ázsia
Vérmérséklet	Nemesvérű
Szín	Sárga, pej szürke ritkán fekete, gyakran vannak fehér jegyek a lábakon és a fejen.
Testfelépítés	Elegáns, karcsú test,
Jellemzők	Könnyű csontozat, szikár végtagok
Marmagasság	144-152 cm között
Fejforma	Csukafejű, széles homlok, kicsi karcsú orr.
Eredete	Időszámítás előtti
Hasznosítása	Versenyló
Jegyzet
Öt ágyékcsigolya a hattal szemben.

Az Arab telivér egyike a legrégebben tenyésztett és legfontosabb lófajtáknak, alapítója a világ lófajtáinak. Az angol telivér kialakulásában kiemelkedő szerepet játszott. Az Arab-félsziget a hazája, már időszámításunk előtt 2500 évvel létezett ez a fajta. 1967-ben megalakították az Arab Lovakat Tenyésztők Nemzetközi Szövetségét (WAHO-World Arabian Horse Organisation)^[1], amely szövetség alapos vizsgálatot rendelt el az arab telivért tenyésztő országok törzskönyveiben. Az a ló és ivadékai számítanak arab telivérnek, amelyek szerepelnek bármely, a WAHO által elfogadottnak nyilvánított arab telivér törzskönyvben vagy nyilvántartásban.

TÖRTÉNETE

AZ ARAB TELIVÉR ŐSE AZ IDŐSZÁMÍTÁS ELŐTTI KOROKBAN KÖZÉP-ÁZSIÁBÓL KIINDULVA TERJEDT EL MEZOPOTÁMIÁBAN, EGYIPTOMBAN AZ ARAB-FÉLSZIGETEN EGÉSZEN A PIRENEUSOK HEGYLÁNCÁIG. A HADÁSZATBAN NAGY SZEREPET JÁTSZOTTAK MOZGÉKONYSÁGUK ÉS IGÉNYTELEN TERMÉSZETÜK MIATT. AZ EGYMÁSSAL FOLYTON VISZÁLYKODÓ ARAB TÖRZSEK SIKEREIKET FŐKÉNT LOVAIKNAK KÖSZÖNHETTÉK, SOKSZOR A TÚLÉLÉSÜKET IS. A BEDUIN TÖRZSEK KITŰNTEK LOVAIK JÓ KÉPESSÉGEIVEL. A LÓNEMESÍTÉST A MOHAMEDÁN VALLÁS IS ERŐSÍTETTE, MOHAMED KANCÁI VOLTAK A LEGHÍRESEBB KANCACSALÁDOK ŐSEI. A SIVATAGI NOMÁD TÖRZSEK MOHAMED PRÓFÉTA TANÍTÁSA SZERINT GONDOS TENYÉSZTÉST FOLYTATTAK, EZ NEMCSAK VALLÁSI KÖTELEZETTSÉG VOLT, HANEM A TÖRZS LÉTÉT IS MEGHATÁROZTA. A NEDZSID-FENNSÍKON ÉLŐ WAHABITA TÖRZS ÁLTAL TENYÉSZTETT LOVAK KITŰNTEK A TÖBBI TÖRZS LOVAI KÖZÜL, ÁLLÓKÉPESSÉGÜKKEL, SZÉPSÉGÜKKEL. A HÁBORÚK SORÁN A NEDZSID-FENNSÍK LÓÁLLOMÁNYÁNAK NAGY RÉSZE EGYIPTOMI KÉZRE KERÜLT, ITT AZ EL ZAHRAA MÉNESBEN FOLYT ÉS AZÓTA IS FOLYIK A TENYÉSZTÉS. AZ INNEN SZÁRMAZÓ MÉNEK JÁTSZOTTAK SZEREPET A VILÁG LÓFAJTÁJÁNAK KIALAKÍTÁSÁBAN, ÍGY AZ ANGOL TELIVÉR NEMESÍTÉSÉBEN IS. AZ ISZLÁM JIHAD HÓDÍTÁSA SORÁN A MUZULMÁN BIRODALOM HATÁRAI KÍNÁTÓL EURÓPÁIG TERJEDTEK, ÍGY ARAB LOVAK A TÜRKMÉN PUSZTASÁGOKTÓL EGÉSZEN AZ IBÉRIAI-FÉLSZIGETIG ELTERJEDTEK A HADAK ÁLTAL. A VII. SZÁZADBAN ÉSZAK-AFRIKA BERBER TÖRZSEI KELETI VÉRVONALÚ LOVAIKKAL SPANYOLORSZÁGON KERESZTÜL A MAI FRANCIAORSZÁG TERÜLETÉRE NYOMULTAK BE KATONÁIKKAL. A MÓR INVÁZIÓT 732-BEN POITIERSNÉL A FRANK SEREGEK MEGÁLLÍTOTTÁK, DE ADDIGRA MÁR A TÁMADÓK LOVAI AZ OTT TENYÉSZTETT LOVAK GENETIKAI ÁLLOMÁNYÁT BEFOLYÁSOLTÁK. EZ A HATÁS KITÖRÖLHETETLEN NYOMOT HAGYOTT EURÓPA LÓTENYÉSZTÉSÉBEN. AZ IGAZI ARAB HATÁS A XVI-XVIII. SZÁZADBAN TELJESEDETT KI, AMIKOR EURÓPÁBAN IS MEGJELENTEK AZ ARAB LOVAK. ELŐBB A TÖRÖK HÓDÍTÁSOK NYOMÁN KEZDTÉK NEMESÍTENI AZ ITT TALÁLHATÓ ÁLLOMÁNYT, MAJD EXPEDÍCIÓKAT INDÍTOTTAK ÚJ LOVAK BESZERZÉSÉRE ARÁBIÁBA. EZ IDŐ TÁJT ALAPÍTOTTÁK A LEGISMERTEBB ARAB MÉNESEKET, BÁBOLNÁN 1789-BEN KEZDŐDÖTT A TENYÉSZTÉS. A XVIII. SZÁZADBAN ÉSZAK-AMERIKÁBA IS IMPORTÁLTAK TENYÉSZANYAGOT.

HÍRES VÉRVONALAK 

Lényegében az arab ló a valódi arab telivér, amelynek ősei Arábiából, Egyiptomból származnak, ezt sivatagi arabnak is szokták nevezni. A perzsák szintén saját tenyésztésű lovaikat tartják a legeredetibb arab lónak, amelyek ténylegesen a legrégebbi képviselői a fajtának, az észak-afrikai berber törzsek viszont a berbert mondják a legkiválóbbnak az arab lovak között. A leghíresebb három törzs, a Kohaylan, a Saklavy, és a Muniki törzs. A Kohaylan törzs képviselői a legnépesebb a családok tekintetében, és ide tartozik a Kohaylan és a Hadban vonal. Az előbbinél finomabb testfelépítésű a Saklavy törzshöz tartozó Saklavy, az O-Bajan, és az előbbieknél jóval kisebb létszámú Rishan, Tuwaysan, Milwah vonal. A Muniki törzset tekintik az arab ló verseny-típusának, amely nem küllemében, hanem inkább gyorsaságban és állóképességben nyújt kimagasló teljesítményt.

JELLEMZŐI 

Az arab telivér a szépség és az elegancia megtestesítője. Rugalmas tért nyerő mozgása van, könnyed, légies megjelenése. Kicsi, száraz csukafeje van, széles tarkóval és homlokkal. A füle kicsi, kinn ülő nagy szemei vannak. Karcsú jól ívelt nyaka, finom hosszúszálú sörénye van. Marja kifejezett, a hát és az ágyék rövid. Az arab telivérnek öt ágyékcsigolyája van az általános hattal szemben. A far egyenes, kis termetű, ösztövér izomzatú. Magasan tűzött farokkal rendelkezik, mozgásban a farokrépát magasan tartja. Szügye és mellkasa nem túl mély, esetenként vérszegény benyomást kelthet. Végtagjai szikárak, acélosak, csontkinövések sem ritkák a lábakon. Kicsi, szilárd patával rendelkezik, elöl jellemző a franciásság, a hátsó lábakon a tehénállású gyakori. Marmagassága bottal mérve 147 és 155 cm között van, szalaggal mérve 153-165 cm között. Övmérete 173 cm és 180 cm között, szárkörmérete 17,5 és 19 cm között van. Súlya 300-400 kg között, élettartama 20-25 év.

HASZNOSÍTÁSA 

Hasznosítása elsősorban hátaslóként történik, szívós természete, keménysége, és kitartása ideális távlovagás céljára. A versenyt gyorsaságban nem veszi fel az angol telivérekkel, de a galopp versenyeken jól teljesít. Fogatban is kiváló, sokan azonban csak kedvtelésből, hobbilóként tartják szépségéért.

_______________________________________________________________________

Azték ló

Azték ló
Származási hely	Mexikó
Vérmérséklet	Melegvérű
Szín	Bármilyen, kivéve foltos
Testfelépítés	Elegáns, harmónikus
Jellemzők	Kezes mégis élénk, könnyen kezelhető, kiegyensúlyozott.
Marmagasság	150–155 cm
Fejforma	Közepes méretű
Eredete	1972
Élettere	Forró éghajlat
Hasznosítása	Hátasló, mezőgazdasági munkára, díjlovaglásra, western versenyszámokban

Az azték ló egy fiatal tenyésztésű lófajta, származása Mexikó. Western lovaglásra kiválóan alkalmas. Általában sötétbarna. Hosszútávon is kitartó. Előfordul fehér is. A nyári forróságot is kiválóan tűri.

TÖRTÉNETE

MEXIKÓ SOKÁIG NEM RENDELKEZETT ÖNÁLLÓ TENYÉSZTÉSŰ LÓFAJTÁVAL. DON ANTONIO SPANYOLORSZÁGBÓL IMPORTÁLT ANDALÚZ MÉNEKET MAJD QUARTER ÉS CRIOLLO VÉRVONALÚ KANCÁKKAL KERESZTEZTE ŐKET, A CÉL EGY ÚJ VERSENYLÓ KITENYÉSZTÉSE VOLT. AZ AZTÉK LÓ LEGALÁBB 3/8 QUARTER, LEGFELJEBB 5/8 ARÁNYBAN ANDALÚZ ÉS LEGFELJEBB 1/4 ARÁNYBAN CRIOLLO SZÁRMAZÁSÚ. 1982-TŐL A MEXIKÓI MEZŐGAZDASÁGI MINISZTÉRIUM KÜLÖN TARTJA NYILVÁN AZ AZTÉK LOVAKAT. 

JELLEMZŐI 

Az azték ló, melegvérű lófajta. A kancák feje közepes méretű, a méneké valamivel erőteljesebb. Az orrhát egyenes, kissé domború. A szemek kifejezők és élénkek. Háta nagyon rövid, egyenes és erős. Lábai izmosak, ízületei erősek. A kifejlett kancák marmagassága 142–152 cm, míg a méneké 144–156 cm. Az azték ló szőre selymes, dús erős sörényű. Minden szín megengedett, de a pöttyös lovakat és az albínókat nem veszik fel a fajtakönyvbe.

HASZNOSÍTÁSA 

Méltóságteljes mozgása és könnyű megülhetősége miatt díjlovaglásra is használják. De használják még western versenyszámokban, és egyes példányok kiváló ugrók is. Lovaspólóra is kiválóan alkalmas.

____________________________________________________________________

Belga melegvérű

Belga melegvérű
Származási hely	Belgium
Vérmérséklet	melegvérű
Marmagasság	170 cm
Fejforma	az angol telivéréhez hasonló, értelmet sugárzó
Hasznosítása	Hátasló
Jegyzet
Remek hátasló, hobbi- és sportlónak is használható.

A belga melegvérű vagy BWP ( hollandul Belgisch Warmbloed Paardenstamboek ) viszonylag újonnan kialakított lófajta.

Kialakítói nagyszerű sportlovat álmodtak meg, mikor elkezdték a fajta tenyésztését. Belgiumban évente több, mint 4500 belga melegvérű csikó születik.Azok a lovak számítanak belga melegvérűeknek, amelyek a Belgisch Warmbloed Paard méneskönyvben szerepelnek.

TÖRTÉNETE

A belga melegvérűt sportcélokra tenyésztik, az erre irányuló nemesítési törekvések már az 1950-es években megkezdődtek.

TENYÉSZTÉSE 

Tenyésztésének kezdete az 1950-es évekre nyúlik vissza. Nagy gondot fordítottak az elődökre, hogy a lehető legjobb csikók szülessenek, így biztosították a fajta "sikerét". Néhány Holland melegvérűt is eredményesen bevontak a tenyésztésbe, melyeknek nagyon sok előnye lett a fajta kialakításában.

JELLEMZŐI 

Az elődként felsorolt fajtáknak köszönhetően egy erőteljes, jó mozgású lovat nemesítettek, mely kiváló vérmérsékletű és igazi sport lóhoz illően gyors is. A belga melegvérűek iránt - megbízhatóságuk miatt - igen nagy a kereslet, ennek köszönhetően virágzó exportpiacuk alakult ki. A fajta tökéletes verseny-, vagy akár hobbiló is lehet. Marmagassága 170 cm körül van.

• Ismertetőjegyei:
  • különösen jó elhelyezkedésű mar,
  • a gelderlandi háttér ellenére a válltájék igásló jelleget nem mutat,
  • a tömeges, dongás törzs mély, a hát kicsit sem hosszú,
  • nagy hangsúlyt fektetnek a lábak tökéletességére és a paták egészségére a tenyésztők,
  • az angol telivér és az anglo-arab hatását mutatja a figyelmes fej.

______________________________________________________________________

Berber ló

Berber ló
Zafira Al Saida
Származási hely	Marokkó  Tunézia  Algéria
Vérmérséklet	Melegvérű
Szín	Szürke, fekete, pej
Testfelépítés	Kemény, erős, szikár test.
Jellemzők	Jól tűri a szárazságot
Marmagasság	147-160 cm között
Fejforma	Egyenes fej, kosfej
Eredete	Prehisztorikus idők
Élettere	Sivatagos vidékek
Hasznosítása	Hátas és sportlóként
Jegyzet
Rövid távon nagyon gyors.

A Berber ló Észak-Afrika nyugati sivatagos részén élő lófajta, mely kiválóan alkalmazkodott a száraz sivatagi éghajlathoz.

TÖRTÉNETE

A berber ló a jégkorszakot túlélő vadló változata. Örökítőfajta, a spanyol-nápolyi fajták kialakulásában, mint az andalúz, lusitano, mind az angol telivér nagy szerepe van. Az andalúz eredetű musztángoknál is jól felismerhetők a berber jellegek. Az észak-afrikai berber ló a mór hadsereg fontos harci állata volt, a 8. századi spanyol hódítások lovasságának főszereplőjeként. Az Észak-Afrikába érkező francia gyarmatosítók nagyon megkedvelték és francia tenyészeteket hoztak létre. Jelenleg Franciaországban vannak a legnagyobb egyedszámú berber ménesek. Tisztavérűen a tuaregek őrizték meg a mai napig.

JELLEMZŐI 

A berber lófajta inkább keménységet és erőt sugároz, mint szépséget. Marmagassága: 147-160 cm között van, bottal mérve. Övmérete 170-180 cm között, szárkörmérete 18,5 és 19,5 között, súlya 380-450 kg között van. A feje egyenes, gyakran kosfejű, erős nyak, mely középmagasan illesztett, jellemzi, koponyája szűk, egyszerű. Lapockája meredek, a vállak kiállóak. Az ágyéka feszes, háta inkább rövid, mint hosszú. Fara csapott, farka mélyen tűzött, hátsó végtagjai nem túl tökéletesek. Végtagjai a betegségekkel szemben ellenállóak. Mellkasa mély, bordái nem elég íveltek. Patája rendkívül kemény. A szürke szín a legjellemzőbb rá, de más színekben is előfordul. Eredeti színe a fekete és a pej. Rövidtávon gyors, jól teljesítő fajta. Rendkívül igénytelen mind a tartással, mind a takarmányozással szemben, kiválóan alkalmazkodott a sivatagi éghajlathoz.

HASZNOSÍTÁSA 

Hátaslóként és sportlóként egyaránt jó, a sportban főként ugrólóként használják.

_______________________________________________________________________

Clydesdale

Clydesdale
Származási hely	Egyesült Királyság
Vérmérséklet	Hidegvérű
Szín	Pej, deres, esetleg fekete és szürke
Testfelépítés	Jó mozgású, hasonlít aShire lóra, de annál kicsit finomabb
Jellemzők	Élénk, nagy munkabírású, tanulékony, szívós, engedelmes és barátságos
Marmagasság	168–170 centiméter
Fejforma	Feje középnagy
Eredete	18. század
Élettere	óceáni éghajlat
Hasznosítása	nehézigás, újabban bemutatókon és hátas hobbilóként is használják.

A Clydesdale az Egyesült Királyságból, a Skóciában lévő Lanarkshire térségről származik, amelynek régi neve Clydesdale volt, innen is kapta nevét

TÖRTÉNETE

A fajta tenyésztése az 1720-as évek környékén kezdődött. A fajta tenyésztésében fontos szerepet játszott a Shire, amelytől a méretet kapta. A 19. századra önálló fajta lett.

JELLEMZŐI

Megjelenése

Marmagassága 168–170 centiméter, súlya általában 1 tonna (1000 kg). A fajta feje elegáns, fülei kicsik, szemei nagyok és sötétek. Nyaka hosszú és enyhén ívelt, mellkasa mély, válla izmos. Fartője izmos, lába hosszúak nagy körömmel, lábtője lejtős.

Színe

Színe pej, deres, esetleg fekete vagy szürke, amelyen általában fehér jegyek találhatóak függetlenül a testszíntől. A jegyek legfőképp a négy lábán láthatók a térden alul, néha a hasa is fehér, és az arcán, amely kiterjed az ajkaira, az állára és a szemei köré.

HASZNOSÍTÁSA

Mielőtt elkezdték volna fejleszteni a fajtát, nagy erőforrásnak számított a városokban mint teherhordó és hintó ló.

________________________________________________________________________

Dole

Dole
A fajta Gudbransdal-i típusa
Származási hely	Norvégia
Szín	Fekete, barna néha pej, szürke, és szürkésbarna. Néhány egyednek ritkán fehér a feje és a lábai
Testfelépítés	Hasonló a fríz lóéval
Marmagasság	150–160 centiméter
Fejforma	Feje kicsi és póniszerű
Eredete	19. század
Hasznosítása	Igáslóként

A fajtának két típusa van, a Dole Gudbransdal és a Dole Trotter.

TÖRTÉNETE 

A Dole fajta a Gubdrandsdal völgyből, az Osló és az Északi-tenger partját összekötő régióból származik. Valószínűleg a Dole leszármazottja a fríznek, mivel hasonló a felépítésük.

JELLEMZŐI 

A fajta súlya 540-630 kilogramm, magassága 150-160 centiméter. Színe lehet fekete, barna néha pej, szürke, és szürkésbarna. Néhány egyednek ritkán fehér jegyek vannak a fején és a lábain, ez inkább az ügető típusra jellemző. A feje nehéz, nyaka rövid és izmos, mellkasa széles és mély, válla erős, izmos és dőlt. Háta hosszú, fara széles, izmos és enyhén lejt. Lábai rövidek, de erősek és izmosak, patái kemények.

HASZNOSÍTÁSA 

A Gudbransdal típusát igáslóként hasznosítják, míg a Trotter típusát mezőgazdaságban és a közlekedésben használják.

_________________________________________________________________________

Fjord póni

Fjord póniló
Fjord póni
Származási hely	Dél-nyugat Norvégia
Vérmérséklet	Hidegvérű
Szín	Zsemleszínű, fakó
Testfelépítés	Zömök test, erős rövid lábak
Jellemzők	Rövid nyak,
Marmagasság	144-150 cm között (bottal mérve)
Fejforma	Kissé nehéz, száraz fejforma
Eredete	Jégkorszak előtti idők
Élettere	Skandinávia fjorvidékei
Hasznosítása	Változatos, kocsi és teherhúzó, terápiás, hobbiló.
Jegyzet
Mostanában hobbiállatként tartják, mint a kutyát.

A Fjord póni Délnyugat-Norvégiából eredő kis termetű, hidegvérű lófajta. Szélsőséges klímán alakult ki és ahhoz tökéletesen alkalmazkodott. Páratlan munkabírású és igénytelenségű. A fjord póni hajóval jutott el Skócia nyugati szigeteire és Izlandra. Tenyésztése ma már egész Skandináviában, de legfőképpen Norvégiában sikeres, és innen exportálják Németországba, ahol hobbilóként tartják. Dániában és a közép-európaiországokban is kedvelt kitartása és szívós természete miatt.

TÖRTÉNETE 

Norvégiából, a jégkorszak előtti időkből származó lófajta. Ősi tenyésztésterülete az ország nyugati partjától az északi területekig húzódott. Előbb Svédországban azután Dániában terjedt el, ahol mára már honos pónifajtájának tartják, amely kitűnően alkalmazkodott kialakulási helyének természeti viszonyaihoz. Kifejezett hátszíjával^[1] és esetenként zebramintázatú lábaival ez a fajta a csoportokban élt Przewalski-ló egyenes leszármazottjának tekinthető. Hordozza ősének egy úgynevezett világosító génjét, amely következtében a fjord póni egyes testrészei világosabbak, úgymint a pofák, a lábak belső felülete, a hasalj. Nem kétséges azonban a tarpán befolyás sem, más vélemények szerint a Dél- Skandináviában honos egykori gudbransdal ló kisebb változatának tűnik. A IX-X-ik századtól a viking időktől kezdve hátaslóként használják. Hagyományosan úgy vágják a sörényét, hogy az felálljon és a középső fekete csík jól látható legyen. A fjord póni szervezett tenyésztése 1864 óta folyik Norvégiában. Az első méneskönyvét az 1900-as évek elején adták ki. Eredeti tenyésztő szervezete a Norvegisches Pferdecenter, ez a szervezet koordinálja a nemzeti szövetségeket Fjord Horse International néven. Magyarországon a Póni és Kislótenyésztők Országos Egyesülete a fajta fenntartója. Értékes a nagyfokú fajtatisztasága. 1850 körül a testnagyság növelése céljából különböző fajtákkal kezdték keresztezni, de a kedvezőtlen eredmények miatt felhagytak vele. Értékmérő tulajdonságai közé tartozik speciális színe is. A világos színárnyalatúak terjedtek el, de fontos a fajtára eredetileg jellemző sokféle fakó árnyalat megőrzése, amely egyetlen más lófajtánál sem ismert.

JELLEMZŐI 

Sajátságos megjelenése van a kissé nehéz, de nem burkolt, száraz feje miatt. Lapos a homloka, a szemei nagyok, fülei középhosszúak. Nyaka rövid, vagy középhosszú, középmagas illesztésű, egyenes. Erős torokél jellemző rá. Sörényét 10–15 cm hosszúságban ívelt formában kell nyírni. Középhosszú, inkább lapos hátba nyúló marja van, lapockái dőltek. Bottal mért marmagassága 135 és 150 cm között van, a múlt században még 125–128 cm-es termetű volt, de a tenyésztés folytán ez változott. Szalaggal mért marmagassága 144–150 cm, övmérete 170–190 cm, szárkörmérete 19–20 cm. A háta hosszú, és ez fő hasznosítási területében a málhás hasznosításban fontos szerepet játszik. Ágyéka közepes hosszúságú, erős. Fara terjedelmes, gyakran annyira, hogy barázdált lesz. Törzse erős, viszonylag rövidek a lábai és az erős dongássággal társulva, a barázdált farral együtt tömzsi megjelenésűvé teszik. A bokaízületek, a csánkok jól fejlettek, és hátulról is, oldalról is eléggé szélesek. Testtömege 450 kg körül van, általában zsemleszínű és speciális fakó, melyet a tenyésztésben igyekeznek fenntartani, mint a fajta jellegzetességét. A szín a közönséges fakó valamelyik árnyalatában létezik, ami az utóbbi években egyre világosodik. Ma már egész feltűnően világos fakók is léteznek. Különleges jellemzője a fekete vagy egészen sötét hátszíj, amelyik a tarkótól indul, az üstök közepe fekete, a két széle fakó színű. A sörény hasonló ehhez, vagyis a közepe fekete, a két széle pedig a fedőszőrökkel azonos színű. Ezután a fekete hátszíj következik, amely a farok szőrzetben folytatódik. Ennek a közepe szintén fekete, két széle pedig a fedőszőrök színével harmonizál. A combok belső felülete, a mellső lábak és a hasalj a világosító génnek köszönhetően egészen elhalványul, piszkos fehérre változik. Minél világosabb fakó a ló, annál kifejezettebben lesznek mosott színűek az előbb említett testtájak.

HASZNOSÍTÁSA

Az utóbbi időben lovaglási tulajdonságait helyezik előtérbe, vérmérséklete miatt nagyon jól beválik a terápiás lovaglásban. Rutinos, harmonikus mozgással rendelkezik, lépésben és vágtában jól halad előre, kiegyensúlyozott mozgással galoppozik. Széles léptű, járása nem dülöngélő, ezért a gyermekek biztonságban érzik magukat a hátán.Az erőteljes, zömök felépítésű fjord póniló igen sokoldalú állat. Szélsőséges időjárási viszonyok között alakult ki, ezért jól tűri a hideget és a zord körülményeket. A hegyi farmokon elvégzi a traktor munkáját, képes szántani, vagy málhát cipelni a meredek utakon és legalább olyan jól megy nyereg alatt, mint fogatban. Igénytelen a takarmányozással  szemben,tartása gazdaságos, bátor és önálló akarattal bír. Tanulékony, kellemes temperamentummal rendelkezik, jóindulatú, ezért hobbilóként gyermekek között is tartható. Csak a legelőn tartják, istállózott tartása szinte ismeretlen.

________________________________________________________________________

Fríz ló

Fríz ló
Származási hely	Hollandia Fríz-szigetek
Vérmérséklet	Hidegvérű
Szín	Fekete
Testfelépítés	Elegáns, testes
Jellemzők	Könyen kezelhető
Marmagasság	155-160 cm
Fejforma	Feje kedves benyomást kelt
Eredete	16–17 sz.
Élettere	Óceáni éghajlat
Hasznosítása	Fogatlónak és hátaslónak

Ez a szeretetre méltó, pompás fekete ló nagyrészt szokatlan, büszke fejtartásának köszönheti a szépségét. A fríz lovak nagyon drágák, de hódolóik mindenre készek, hogy sajátjuknak tudhassanak egyet.

TÖRTÉNETE 

A mai fríz őseit az elsők között háziasították Európában. A II. században, a Hadrianus római császár idején szolgáló fríz katonákkal már ezek a lovak is részt vettek a nagy-britanniai hadjáratokban. Bizonyos szakemberek szerint ashire fajta elődei is ezek a lovak voltak. A fríz lóállományt a 16-17. századbanandalúz ménekkel keresztezték. Ennek köszönhető, hogy a fajtát ma a melegvérűek között tartják számon. A fajtát, az andalúz hatás ellenére főként a mezőgazdaságban hasznosították, de a frízek a spanyol hatás következtében egy idő után túl könnyűvé váltak ahhoz, hogy továbbra is érdemes legyen őket a gazdaságban dolgoztatni. Ekkor már elterjedt a groningeni fajta is, amely kiváló munkaló volt. A fríz emiatt majdnem kihalt az 1900-as években elején: mindössze három fedezőmén maradt meg. A gyönyörű feketék kedvelői azonban sikeresen regenerálták a frízt, és az 1900-as évek második felében a fajta addig ki nem használt tulajdonságai is előtérbe kerültek.

JELLEMZŐI 

A fríz ló máig megőrizte fajtája ősi jellegzetességeit, kitartását és kiegyensúlyozottságát. Elismerésre méltó testfelépítése, robusztus megjelenésű, a betegségekre, huzatra, nagyon érzékeny lófajta. Egészséges, dinamikus mozgású. Térölelő, lendületes jármódja, vérmérséklete, mozgékonysága, a hátsó lábak tolóereje és az ügetésben megmutatkozó erőteljes térdmunka rendkívül magával ragadó. A kistermetű fríz ló korrekt gerincvonalát jól hangsúlyozza az ívelt és büszkén hordott nyak, amely fejlett, széles mellkasba és erős, hosszú vállakba megy át. A far csapott, a mar kidomborodó, a fej hosszú, de nemes. A szemek nagyok és élénk pillantásúak, a fülek mozgékonyak, finom szabásúak. A törzs tömeges, erős és mély. A hát rövid, íve kissé megtört. A sörény és a farok szőre sűrű, hosszú, enyhén hullámos, ritkítani vagy befonni csak ritkán szokták. A végtagok rövidek, erősek, jó csontozatúak. Hosszú, sűrű bokaszőre van. A paták kemények és jól formáltak. Megsínyli a (gyakori) ló, lovas, élőhely változást.

Hatása más lovakra 

A fríz lovat szárazföldön és tengeren egyaránt szállították az északi-tengeri kikötőkből sok más vidékre. Rokonsága a dales pónival és fell pónival azonnal szembetűnik. A tőle származó angol lovon keresztül hatott az angol „nagy lóra” (great horse) és a mai shire-ra, de felhasználták új fajták tenyésztésénél is, főleg Németországban és Norvégiában: az oldenburgi, a württembergi és a døle lovaknál.

HASZNOSÍTÁSA 

A fríz, spanyol őseiből adódóan sok mindenben hasonlít a lipicaira: mindkét fajta erős farral, természetes feligazítottsággal és magas, akciós mozgással rendelkezik. A frízek alipicaihoz hasonlóan megtaníthatók nagydíj szintű díjlovas feladatokra, és képesek teljesíteni a föld feletti iskola nehéz gyakorlatait is. A fríz emellett jó minőségű ügetéssel is rendelkezik, amely keresetté teszi a fogathajtásban is. Hámos lóként elsősorban bemutatókon szerepel, a hagyományos holland fogatban (Sjees). Mesébe illő külleme és intelligenciája miatt cirkuszi lóként sem ritka. Karaktere és emberhez való ragaszkodása hobbicélokra is ideálissá teszi.

Furioso-north star

Furioso-north star
Mezőhegyesi félvér
Származási hely	Magyarország Mezőhegyes
Vérmérséklet	Melegvérű
Szín	Pej, kevés jeggyel
Testfelépítés	Teste zömök
Jellemzők	Nagyszerű hátasló
Marmagasság	160 -165 cm
Fejforma	Feje egyenes vonalú, nemes
Eredete	19. század
Hasznosítása	Díjló, munkaló
Jegyzet
A 32/2004. (IV. 19.) OGY határozat értelmében nemzeti kinccsé nyilvánítva.

A furioso-north star vagy ismertebb nevén mezőhegyesi félvér Magyarországon kitenyésztett, a 32/2004. (IV. 19.) OGY határozat értelmében nemzeti kinccsé nyilvánított lófajta.

TÖRTÉNETE 

1841-ben egy igen eredményesen versenyző, jó örökítőképességű mén, Furioso került a mezőhegyesi ménesbe gróf Károlyi György méneséből. Furioso pej színű, nagyon szép angol telivér volt, kissé robusztusabb fajtatársainál, és magas genetikai értékkel bírt, ezért bevonták az akkor alakuló, katonai igényeknek megfelelő angol félvér kialakításába. Mezőhegyesen 10 évig fedezett, s eközben közel 180 utódot nemzett. 1852-ben érkezett North Star, szintén angol telivér, de Furiosóval ellentétben ő fekete volt. 6 évig fedezett, s ő is sok utódot hagyott hátra. A két törzsalapító mén utódait idővel keresztezték. Eleinte rokontenyésztést is alkalmaztak, hogy az új fajta tulajdonságait rögzítsék, így néhány nemzedéknyi idő alatt az örökítés is megszilárdult. Mind a Furioso-, mind a North Star-vonalból származó lovak igen szép sikereket értek el a kiállításokon, versenyeken. Ez segítette a fajta elterjedését, több magánménes is kialakult.

A I. világháború után a román hadsereg a furioso-north star ménes nagy részét is elvitte a többihez hasonlóan, de a tenyésztői munka meghozta az eredményt, az állomány felfejlődött. A II. világháborúban a ménest Berdstetten Neuhofba menekítették, és csak a törzsállomány töredéke ékezett vissza. Más ménesekből is vettek lovakat, és újrakezdődött a tenyésztés. 1960-ban azonban a ménest elköltöztették először a Nagykunsági Állami Gazdaságba, majd a megmaradt törzsállomány töredéke alkottaKiskunsági Állami Gazdaság törzsménesét. Az apajpusztai ménes adta rövidesen az ország legeredményesebb díjugrató lovait. Ennek ellenére a tenyésztés iránya megváltozott, díjugratás helyett inkább fogatos használatra tenyésztettek. Az eredetileg mezőhegyesi állomány egyre inkább leromlott, és elveszítette vezető szerepét. Időközben több mezőgazdasági termelőszövetkezet is kialakította a maga furioso-north star tenyészetét, amelyek közül a Hódmezővásáhelyi Tangazdaságnak ma is értékes állománya van. A rendszerváltás során a legtöbb tenyészet magánkézbe került. 1978-ban Lajos bajor herceg a magyar államnak ajándékozta 50 lovát, s ez az alapja a mai bugaci ménesnek. A szétszóródott állományok és tulajdonosaik összefogására 1989-ben megalakult Furioso-North Star Lótenyésztő Országos Egyesület. A kancalétszám még ma is 500 alatt van, ezért a fajta veszélyeztetett helyzetű.

JELLEMZŐI 

A furioso-north star igen sokoldalú, jól használható fajta. Elsőrangú díjugrató, díjlovagló, de a mezőgazdaságban is megállja a helyét. A fajta a nehezebb angol félvér típust testesíti meg. Erőteljes csontozatú, de arányos testalkatú.Szilárd szervezetű és jól alkalmazkodik a szélsőséges éghajlati és talajviszonyokhoz. A furioso-north star hosszú, hasznos élettartamú, munkában edződött lófajta. A kancák átlagos marmagassága bottal mérve 160–165 cm. A fajta színe jellemzően a pej és ennek különböző árnyalatai, lehetőleg minél kevesebb jeggyel. Előfordulhat a fekete és a sárga szín is, amely két pej ló párosítása során bármikor kihasadhat, de a sárga színű egyedek törzsállományban tartására nem törekednek. A szürke szín a mezőhegyesi fajták katonai jellegénél fogva eleve kizárható. Szlovákiában viszont mind a szürke, mind a sárga színű példányokat törzskönyvezik. A szürke szín nem kívánatos, de 2004 óta elfogadott Magyarországon is.

HASZNOSÍTÁSA 

A Furioso-north star kiváló hátasló. Nyugodt, kiegyensúlyozott ló, emiatt az idősebb lovakat szívesen használják hobbi vagy oktató lónak. Kiváló és felkapott versenyló. Nagyon jól teljesít a díjugrató és díjlovagló versenyeken. Bármilyen korosztály szívesen megy Furiosokkal versenyre. Sokan hátaslóként használják, de jól teljesít fogatban is.