Lófajták A-f
Abaco vadló
Abaco vadló | |
Abaco vadló | |
Származási hely | |
Vérmérséklet | Melegvérű |
Szín | Szürke, fekete, gesztenye |
Testfelépítés | Rövid hát, alacsony farok |
Jellemzők | Nagy állóképességű |
Marmagasság | 150 cm |
Fejforma | Nagy fej |
Eredete | 8. század |
Élettere | Óceáni éghajlat |
Hasznosítása | Sport ló |
Jegyzet | |
Veszélyeztetett faj |
Története
A spanyol gyarmatosítás idején hajókkal hozták a berber lovakat a szigetre, ahol aztán gyorsan elszaporodtak. A XX. században azonban a városiasodás következtében életterük lecsökkent és az 1960-as évekre már csak 200 egyedet számláltak. 1998-ig csak találgatták hogy milyen ősöktől származhat. 1998-ban felmerült hogy spanyol berber lovaktól eredhet. Ezért DNS teszteket végeztek, amelyek alapján 99%-ban bebizonyosodott, hogy egy genetikailag tiszta állományról van szó, amely több mint 250 éve érintetlen. 2003-ban egy természetvédelmi területet hoztak létre fennmaradásuk érdekében a Nagy Abaco Szigeten (Great Abaco Island). 2009. májusára 8 vadlovat tartanak számon a védett területen és megmentésükre társadalmi összefogás indult. A helyi iskola diákjai azAbaco vadló ifjúsági program (Abaco Barb Youth Program) keretén belül tanulmányozzák és megfigyelik az állatokat és pénzt gyűjtenek a fenntartásukra.[1]
JELLEMZŐI
Marmagassága körübelül 150 cm. Temperamentumos, élénk mozgású ló.
HASZNOSÍTÁSA
Védett állomány csak szaporításra használják.ló
_________________________________________________________________________________
Amerikai foltos ló
Amerikai foltos ló | |
Paint ló - Tobiano mintával. | |
Származási hely | ![]() |
Vérmérséklet | Melegvérű |
Szín | Változatos, különböző nagyságú és színű foltokkal |
Testfelépítés | Tömör, izmos |
Marmagasság | 147-172 cm között |
Fejforma | Kis feje van |
Eredete | XVI. század |
Jegyzet | |
A paint a quarter tulajdonságait hordozza |
Az Amerikai foltos ló, más néven a pinto vagy paint a quarter lovak jegyeit hordozza, ezért gyakran együtt említik őket. Tenyésztésük rendkívül nehéz, mivel ügyelni kell a kívánt színekre és mintákra, nemcsak a karakterre és testfelépítésre. A pettyezett lovakhoz tartozik még az Appaloosa.
Története
Amikor Hernán Cortés 1519-ben Amerikába hajózott, a nagy utazásra 16 lovat vitt magával. A lovak közül az egyik mogyorószínű volt, fehér foltokkal a hasán. Ezek a foltokat örökítő gének a quarter lovakkal történt keresztezés után is fennmaradtak. Így létrejött egy új típus, ami a testfelépítést illetően quarter és musztáng génállományon alapul, de színeiben új lett. Rebecca Tyler Lockhart ötlete volt 1961-ben, hogy külön kategóriába sorolják ezentúl apöttyös lovakat. Új szövetségre volt szükség, Rebecca 1962-ben regisztrálta az első ilyen lovat az újonnan létrehozott Amerikai Foltos Ló Tenyésztői Szövetségnél, melyet ezen lovak védelmére alapítottak. Ez a ló fekete színű volt, fehér tobiano színű foltokkal a neve Bandits pintó volt. A fajta azóta az egész világon elterjedt és közkedveltté vált színes, változatos fedőszőre miatt. A fajtaszövetségnek több mint fél millió regisztrált egyede van már, és minden lovat bejegyeznek, amelyre kérelem érkezik. Neve azóta változott Amerikai Paint Ló Egyesület névre.
JELLEMZŐI
Az amerikai foltos ló a quarter ősök jegyeit hordozza. Feje kicsiny, a teste izmos és tömör, lábtő fölött fehér jegyeket visel. Marmagassága 147 és 172 cm között van. Kényelmes jármódjai vannak, jól gyorsul. Rendkívül jó jelleme van.
Hasznosítása
Kitűnő testfelépítésének köszönhetően gyors, képes az egyhelyben való körzésre, emiatt western lovaglásra igen alkalmas. A tereléshez jó érzéke van, a western lovaglásban szinte minden versenyszámra alkalmas. Szabadidősportban a túralovaglásra kitűnő, családszeretete, jó idegzete miatt ideális társ.
Angol telivér
Angol telivér | |
Gentlemen ![]() | |
Származási hely | ![]() |
Vérmérséklet | Melegvérű |
Szín | Bármilyen szín, kivéve a tarkát. Jellemző színe a pej, sárga, fekete, szürke. |
Testfelépítés | Elegáns |
Jellemzők | Bátor, egyes egyedek nehéz természetűek. Idegrendszerük kissé túlfeszített. |
Marmagasság | 150–170 cm között |
Fejforma | Feje izmos, kiemelkedő |
Eredete | XVII–XVIII század |
Hasznosítása | Lóversenyzésre |
Jegyzet | |
Híres angol telivér Overdose |
Az angol telivér (angolul thoroughbred) a világ talán legelterjedtebb lófajtája, leginkább versenylóként ismert. Melegvérű fajta, gyorsaságáról és temperamentumáról ismert. Az angol méneskönyv regisztrációjában 18 600 kanca szerepel, a különböző nemzetek méneskönyveiben összességében megközelíti az egymilliót. A hazai állomány hozzávetőlegesen 800 kancát számlál, és 400 ló áll galopptréningben, vagyis versenyez.
Története
I. Jakab (1603-1635) uralkodása alatt Angliábanvirágzásnak indult a lóversenyzés. Az ősi kelta ló, agalloway legjobb kancáit keleti ménekkel, arab, török és berber import lovakkal keresztezték, hogy egy tetszetős és gyors versenylovat kapjanak. Ez a ló képezte a fajta kiinduló állományát. A 16–17. században leginkább arab lovak befolyásolták a fajtát, ezidőtájt körülbelül 160 mén érkezett Arábiából, Törökországból és Berberisztánból. A keleti mének közül három, a törököktől zsákmányolt és 1687-ben Angliába került Berley Turk, az 1706-ban Arábiában vásárolt Darley Arabian és Godolphin Arabianmások szerint Godolphin Barb vérvonalára vezethető vissza apai ágon valamennyi telivér.
A lóversenyek terjedésével szinte az egyetlen szelekciós tényező a gyorsaság lett. Az angol telivér törzskönyvezésének szabályai igen szigorúak. James Weatherby 1791-ban állította össze az első méneskönyvet, a General Stud Book-ot, melynek első kötete 1793-ban jelent meg. Ezután a méneskönyvet lezárták és csak az a ló minősülhet angol telivérnek, aki a méneskönyvben szereplő 237 kanca és 169 mén valamelyikének a leszármazottja. Az angol telivért nemesítőként alkalmazzák számos más fajta kialakulásánál, mert nemességet, keménységet, teljesítményt, gyorsaságot ad a fajtáknak. Mindazonáltal túlzott használata, vagy nem megfelelően kiválasztott egyedek használata idegrendszeri problémákat okozhat, melyek végső soron a használhatóság rovására mennek.
A fajta magyarországi tenyésztésének megalapítása Széchenyi István és Wesselényi Miklós nevéhez fűződik. Széchenyi 1816-ban 21 telivért vásárolt Angliában. 1822-ben tovább bővült az állomány, amikor Wesselényi Miklós útján újabb 19 ló és 2 csikó került a ménesbe. 1824-ben megalapították a Pályafuttatási Társulatot és 1827-ben sor került az első versenynapra. Az első magyar méneskönyvet 1832-ben adták ki. A magyar telivértenyésztést az 1874-ben született Kincsemtette világhírűvé, akinek világrekordját azóta senki sem döntötte meg. 54 versenyen 54 győzelmet ért el.
1946-ban az 1943-44-es, 745 egyedszámú kancaállomány alig egy századával indulhatott újra a tenyésztés. A kancák nagy része eltűnt, a Magyar Méneskönyv X. Kötete szerint, több mint 2000 telivér veszett el. Sok telivér került szovjet és cseh ménesekbe. Ezért a tenyésztés fenntartására két évtized alatt francia, angol, ír, nyugat- és kelet-német, olasz, osztrák, szovjet, cseh importból származó kancákat soroltak be a magyar ménesekbe.
JELLEMZŐI
Testalkata atlétikus, feje száraz, nyaka hosszú. Izmos kiemelkedő marral rendelkezik, melynek magassága bottal 150–170 cm, szárkörmérete 18–22 cm. Háta középhosszú, ágyéka feszes. Hosszú jó izmolt fara gyakran egyenes, mély dongás mellkasa van. Végtagjai szikárak, lábállása elöl gyakran franciás, hátul a nyitott csánkok jellemzőek rá. Mozgása lapos, a vágta a legjobb számára, ebben a jármódban a világ leggyorsabb lova. Színe bármilyen lehet, a tarkát kivéve. Legjellemzőbb a pej, de gyakran sárga, fekete vagy szürke színű.
HASZNOSÍTÁSA
Elsődleges hasznosításában a lóversenyzés. A galopp-pályákon szinte kivétel nélkül angol telivérek versenyeznek, de a militaryban és más lovassportokban is jellemzően magas a részvételi arányuk. Mivel fejlődése gyors a kétéveseket már versenyeztetik.
Appaloosa
Appaloosa | |
Appaloosa | |
Származási hely | ![]() |
Vérmérséklet | Melegvérű |
Szín | Különleges foltos |
Testfelépítés | Változó, arányos |
Jellemzők | Kis fül, jó formájú nyak, izmolt far. |
Marmagasság | 147-157 cm között. (Bottal mérve) |
Fejforma | Széles fej, kifejező szemek |
Eredete | Olaszország |
Élettere | Füves préri |
Hasznosítása | Hátas, szabadidő-ló, lovassportok. |
Jegyzet | |
Kitűnő ugrólovak |
Appaloosa
Az Appaloosa egy félvér ló, nevét a Palouse folyó nevéről kapta. Olaszországból spanyol közvetítéssel került Amerikába. Tulajdonságai közül a legjellemzőbb és a tenyésztés szempontjából a legfontosabb különleges színe.
TÖRTÉNETE
A spanyol hódítók lovait a XVIII. század közepén az amerikai Nez Percé indiánok elhurcolták és faluikban tenyésztették tovább. Napjainkban az Appaloosa tenyésztését a cree indiánok végzik az Egyesült Államok és Kanada nyugati részén. Albertában a fajtának nagy hagyományai vannak.
JELLEMZÉSE
Mivel félvér és kiterjedten keresztezik a quarter lóval, ezért tulajdonságai vegyesek, tág határok között mozognak. A legjobb lovakat az arányos testfelépítés és a hibátlan lábszerkezet jellemzi. Marmagassága bottal mérve 147–157 cm között mozog, övmérete 180–195 cm, szárkörmérete 19,5 és 21,5 cm közt változik. Súlya 450–530 kg körül van. Tipikus ismertetőjele a szemein fehér ínhártya van, (fehér szín a szemben, mint az embereknél), rózsaszín bőrpigmentáció az orrlyukak és a lágyrészek körül valamint, függőlegesen csíkozott paták.
A legfontosabb tulajdonsága a színe: öt elismert szőrszínt tartanak nyilván a fajtánál.
- Párductarka: ebben az esetben a túlnyomóan fehér szőrszínű ló egész testén sötét, ovális kisebb kiterjedésű színes foltok vannak. Fekete, pej vagy sárga színű párductarkák léteznek.
- Hófedte tarka: az egész testet beborítják a foltok, főképpen a far körül (sabraktarka).
- Deres: Sötét alapszín, nagyobb fehér foltok, vagy pettyes takaró.
- Márványtarka:nagyobb színes foltok a jellemzőek, amelyek tűzötté válhatnak, az egész testen elszórva.
- Agáttarka: fehér és színes szőrök keverednek a testen.
HASZNOSÍTÁSA
Könnyen kezelhető, masszív, strapabíró ló. Barátságos természete miatt nagyon jó hátasló. Tanulékony, jó munkakészségű, ezért hobbilóként éppúgy hasznosítják, mint sportlóként. A díjlovaglásban, távlovaglásban elterjedt, egyre népszerűbb a westernlovaglásban.
_________________________________________________________________________
Arab telivér
Arab telivér | |
Arab telivér | |
Származási hely | Közép-Ázsia |
Vérmérséklet | Nemesvérű |
Szín | Sárga, pej szürke ritkán fekete, gyakran vannak fehér jegyek a lábakon és a fejen. |
Testfelépítés | Elegáns, karcsú test, |
Jellemzők | Könnyű csontozat, szikár végtagok |
Marmagasság | 144-152 cm között |
Fejforma | Csukafejű, széles homlok, kicsi karcsú orr. |
Eredete | Időszámítás előtti |
Hasznosítása | Versenyló |
Jegyzet | |
Öt ágyékcsigolya a hattal szemben. |
Az Arab telivér egyike a legrégebben tenyésztett és legfontosabb lófajtáknak, alapítója a világ lófajtáinak. Az angol telivér kialakulásában kiemelkedő szerepet játszott. Az Arab-félsziget a hazája, már időszámításunk előtt 2500 évvel létezett ez a fajta. 1967-ben megalakították az Arab Lovakat Tenyésztők Nemzetközi Szövetségét (WAHO-World Arabian Horse Organisation)[1], amely szövetség alapos vizsgálatot rendelt el az arab telivért tenyésztő országok törzskönyveiben. Az a ló és ivadékai számítanak arab telivérnek, amelyek szerepelnek bármely, a WAHO által elfogadottnak nyilvánított arab telivér törzskönyvben vagy nyilvántartásban.
TÖRTÉNETE
AZ ARAB TELIVÉR ŐSE AZ IDŐSZÁMÍTÁS ELŐTTI KOROKBAN KÖZÉP-ÁZSIÁBÓL KIINDULVA TERJEDT EL MEZOPOTÁMIÁBAN, EGYIPTOMBAN AZ ARAB-FÉLSZIGETEN EGÉSZEN A PIRENEUSOK HEGYLÁNCÁIG. A HADÁSZATBAN NAGY SZEREPET JÁTSZOTTAK MOZGÉKONYSÁGUK ÉS IGÉNYTELEN TERMÉSZETÜK MIATT. AZ EGYMÁSSAL FOLYTON VISZÁLYKODÓ ARAB TÖRZSEK SIKEREIKET FŐKÉNT LOVAIKNAK KÖSZÖNHETTÉK, SOKSZOR A TÚLÉLÉSÜKET IS. A BEDUIN TÖRZSEK KITŰNTEK LOVAIK JÓ KÉPESSÉGEIVEL. A LÓNEMESÍTÉST A MOHAMEDÁN VALLÁS IS ERŐSÍTETTE, MOHAMED KANCÁI VOLTAK A LEGHÍRESEBB KANCACSALÁDOK ŐSEI. A SIVATAGI NOMÁD TÖRZSEK MOHAMED PRÓFÉTA TANÍTÁSA SZERINT GONDOS TENYÉSZTÉST FOLYTATTAK, EZ NEMCSAK VALLÁSI KÖTELEZETTSÉG VOLT, HANEM A TÖRZS LÉTÉT IS MEGHATÁROZTA. A NEDZSID-FENNSÍKON ÉLŐ WAHABITA TÖRZS ÁLTAL TENYÉSZTETT LOVAK KITŰNTEK A TÖBBI TÖRZS LOVAI KÖZÜL, ÁLLÓKÉPESSÉGÜKKEL, SZÉPSÉGÜKKEL. A HÁBORÚK SORÁN A NEDZSID-FENNSÍK LÓÁLLOMÁNYÁNAK NAGY RÉSZE EGYIPTOMI KÉZRE KERÜLT, ITT AZ EL ZAHRAA MÉNESBEN FOLYT ÉS AZÓTA IS FOLYIK A TENYÉSZTÉS. AZ INNEN SZÁRMAZÓ MÉNEK JÁTSZOTTAK SZEREPET A VILÁG LÓFAJTÁJÁNAK KIALAKÍTÁSÁBAN, ÍGY AZ ANGOL TELIVÉR NEMESÍTÉSÉBEN IS. AZ ISZLÁM JIHAD HÓDÍTÁSA SORÁN A MUZULMÁN BIRODALOM HATÁRAI KÍNÁTÓL EURÓPÁIG TERJEDTEK, ÍGY ARAB LOVAK A TÜRKMÉN PUSZTASÁGOKTÓL EGÉSZEN AZ IBÉRIAI-FÉLSZIGETIG ELTERJEDTEK A HADAK ÁLTAL. A VII. SZÁZADBAN ÉSZAK-AFRIKA BERBER TÖRZSEI KELETI VÉRVONALÚ LOVAIKKAL SPANYOLORSZÁGON KERESZTÜL A MAI FRANCIAORSZÁG TERÜLETÉRE NYOMULTAK BE KATONÁIKKAL. A MÓR INVÁZIÓT 732-BEN POITIERSNÉL A FRANK SEREGEK MEGÁLLÍTOTTÁK, DE ADDIGRA MÁR A TÁMADÓK LOVAI AZ OTT TENYÉSZTETT LOVAK GENETIKAI ÁLLOMÁNYÁT BEFOLYÁSOLTÁK. EZ A HATÁS KITÖRÖLHETETLEN NYOMOT HAGYOTT EURÓPA LÓTENYÉSZTÉSÉBEN. AZ IGAZI ARAB HATÁS A XVI-XVIII. SZÁZADBAN TELJESEDETT KI, AMIKOR EURÓPÁBAN IS MEGJELENTEK AZ ARAB LOVAK. ELŐBB A TÖRÖK HÓDÍTÁSOK NYOMÁN KEZDTÉK NEMESÍTENI AZ ITT TALÁLHATÓ ÁLLOMÁNYT, MAJD EXPEDÍCIÓKAT INDÍTOTTAK ÚJ LOVAK BESZERZÉSÉRE ARÁBIÁBA. EZ IDŐ TÁJT ALAPÍTOTTÁK A LEGISMERTEBB ARAB MÉNESEKET, BÁBOLNÁN 1789-BEN KEZDŐDÖTT A TENYÉSZTÉS. A XVIII. SZÁZADBAN ÉSZAK-AMERIKÁBA IS IMPORTÁLTAK TENYÉSZANYAGOT.
HÍRES VÉRVONALAK
Lényegében az arab ló a valódi arab telivér, amelynek ősei Arábiából, Egyiptomból származnak, ezt sivatagi arabnak is szokták nevezni. A perzsák szintén saját tenyésztésű lovaikat tartják a legeredetibb arab lónak, amelyek ténylegesen a legrégebbi képviselői a fajtának, az észak-afrikai berber törzsek viszont a berbert mondják a legkiválóbbnak az arab lovak között. A leghíresebb három törzs, a Kohaylan, a Saklavy, és a Muniki törzs. A Kohaylan törzs képviselői a legnépesebb a családok tekintetében, és ide tartozik a Kohaylan és a Hadban vonal. Az előbbinél finomabb testfelépítésű a Saklavy törzshöz tartozó Saklavy, az O-Bajan, és az előbbieknél jóval kisebb létszámú Rishan, Tuwaysan, Milwah vonal. A Muniki törzset tekintik az arab ló verseny-típusának, amely nem küllemében, hanem inkább gyorsaságban és állóképességben nyújt kimagasló teljesítményt.
JELLEMZŐI
Az arab telivér a szépség és az elegancia megtestesítője. Rugalmas tért nyerő mozgása van, könnyed, légies megjelenése. Kicsi, száraz csukafeje van, széles tarkóval és homlokkal. A füle kicsi, kinn ülő nagy szemei vannak. Karcsú jól ívelt nyaka, finom hosszúszálú sörénye van. Marja kifejezett, a hát és az ágyék rövid. Az arab telivérnek öt ágyékcsigolyája van az általános hattal szemben. A far egyenes, kis termetű, ösztövér izomzatú. Magasan tűzött farokkal rendelkezik, mozgásban a farokrépát magasan tartja. Szügye és mellkasa nem túl mély, esetenként vérszegény benyomást kelthet. Végtagjai szikárak, acélosak, csontkinövések sem ritkák a lábakon. Kicsi, szilárd patával rendelkezik, elöl jellemző a franciásság, a hátsó lábakon a tehénállású gyakori. Marmagassága bottal mérve 147 és 155 cm között van, szalaggal mérve 153-165 cm között. Övmérete 173 cm és 180 cm között, szárkörmérete 17,5 és 19 cm között van. Súlya 300-400 kg között, élettartama 20-25 év.
HASZNOSÍTÁSA
Hasznosítása elsősorban hátaslóként történik, szívós természete, keménysége, és kitartása ideális távlovagás céljára. A versenyt gyorsaságban nem veszi fel az angol telivérekkel, de a galopp versenyeken jól teljesít. Fogatban is kiváló, sokan azonban csak kedvtelésből, hobbilóként tartják szépségéért.
_______________________________________________________________________
Azték ló
Azték ló | |
Származási hely | ![]() |
Vérmérséklet | Melegvérű |
Szín | Bármilyen, kivéve foltos |
Testfelépítés | Elegáns, harmónikus |
Jellemzők | Kezes mégis élénk, könnyen kezelhető, kiegyensúlyozott. |
Marmagasság | 150–155 cm |
Fejforma | Közepes méretű |
Eredete | 1972 |
Élettere | Forró éghajlat |
Hasznosítása | Hátasló, mezőgazdasági munkára, díjlovaglásra, western versenyszámokban |
Az azték ló egy fiatal tenyésztésű lófajta, származása Mexikó. Western lovaglásra kiválóan alkalmas. Általában sötétbarna. Hosszútávon is kitartó. Előfordul fehér is. A nyári forróságot is kiválóan tűri.
TÖRTÉNETE
MEXIKÓ SOKÁIG NEM RENDELKEZETT ÖNÁLLÓ TENYÉSZTÉSŰ LÓFAJTÁVAL. DON ANTONIO SPANYOLORSZÁGBÓL IMPORTÁLT ANDALÚZ MÉNEKET MAJD QUARTER ÉS CRIOLLO VÉRVONALÚ KANCÁKKAL KERESZTEZTE ŐKET, A CÉL EGY ÚJ VERSENYLÓ KITENYÉSZTÉSE VOLT. AZ AZTÉK LÓ LEGALÁBB 3/8 QUARTER, LEGFELJEBB 5/8 ARÁNYBAN ANDALÚZ ÉS LEGFELJEBB 1/4 ARÁNYBAN CRIOLLO SZÁRMAZÁSÚ. 1982-TŐL A MEXIKÓI MEZŐGAZDASÁGI MINISZTÉRIUM KÜLÖN TARTJA NYILVÁN AZ AZTÉK LOVAKAT.
JELLEMZŐI
Az azték ló, melegvérű lófajta. A kancák feje közepes méretű, a méneké valamivel erőteljesebb. Az orrhát egyenes, kissé domború. A szemek kifejezők és élénkek. Háta nagyon rövid, egyenes és erős. Lábai izmosak, ízületei erősek. A kifejlett kancák marmagassága 142–152 cm, míg a méneké 144–156 cm. Az azték ló szőre selymes, dús erős sörényű. Minden szín megengedett, de a pöttyös lovakat és az albínókat nem veszik fel a fajtakönyvbe.
HASZNOSÍTÁSA
Méltóságteljes mozgása és könnyű megülhetősége miatt díjlovaglásra is használják. De használják még western versenyszámokban, és egyes példányok kiváló ugrók is. Lovaspólóra is kiválóan alkalmas.
____________________________________________________________________
Belga melegvérű
Belga melegvérű | |
Származási hely | ![]() |
Vérmérséklet | melegvérű |
Marmagasság | 170 cm |
Fejforma | az angol telivéréhez hasonló, értelmet sugárzó |
Hasznosítása | Hátasló |
Jegyzet | |
Remek hátasló, hobbi- és sportlónak is használható. |
A belga melegvérű vagy BWP ( hollandul Belgisch Warmbloed Paardenstamboek ) viszonylag újonnan kialakított lófajta.
Kialakítói nagyszerű sportlovat álmodtak meg, mikor elkezdték a fajta tenyésztését. Belgiumban évente több, mint 4500 belga melegvérű csikó születik.Azok a lovak számítanak belga melegvérűeknek, amelyek a Belgisch Warmbloed Paard méneskönyvben szerepelnek.
TÖRTÉNETE
A belga melegvérűt sportcélokra tenyésztik, az erre irányuló nemesítési törekvések már az 1950-es években megkezdődtek.
TENYÉSZTÉSE
Tenyésztésének kezdete az 1950-es évekre nyúlik vissza. Nagy gondot fordítottak az elődökre, hogy a lehető legjobb csikók szülessenek, így biztosították a fajta "sikerét". Néhány Holland melegvérűt is eredményesen bevontak a tenyésztésbe, melyeknek nagyon sok előnye lett a fajta kialakításában.
JELLEMZŐI
Az elődként felsorolt fajtáknak köszönhetően egy erőteljes, jó mozgású lovat nemesítettek, mely kiváló vérmérsékletű és igazi sport lóhoz illően gyors is. A belga melegvérűek iránt - megbízhatóságuk miatt - igen nagy a kereslet, ennek köszönhetően virágzó exportpiacuk alakult ki. A fajta tökéletes verseny-, vagy akár hobbiló is lehet. Marmagassága 170 cm körül van.
- Ismertetőjegyei:
- különösen jó elhelyezkedésű mar,
- a gelderlandi háttér ellenére a válltájék igásló jelleget nem mutat,
- a tömeges, dongás törzs mély, a hát kicsit sem hosszú,
- nagy hangsúlyt fektetnek a lábak tökéletességére és a paták egészségére a tenyésztők,
- az angol telivér és az anglo-arab hatását mutatja a figyelmes fej.
______________________________________________________________________
Berber ló
Berber ló | |
Zafira Al Saida | |
Származási hely | ![]() ![]() ![]() |
Vérmérséklet | Melegvérű |
Szín | Szürke, fekete, pej |
Testfelépítés | Kemény, erős, szikár test. |
Jellemzők | Jól tűri a szárazságot |
Marmagasság | 147-160 cm között |
Fejforma | Egyenes fej, kosfej |
Eredete | Prehisztorikus idők |
Élettere | Sivatagos vidékek |
Hasznosítása | Hátas és sportlóként |
Jegyzet | |
Rövid távon nagyon gyors. |
TÖRTÉNETE
A berber ló a jégkorszakot túlélő vadló változata. Örökítőfajta, a spanyol-nápolyi fajták kialakulásában, mint az andalúz, lusitano, mind az angol telivér nagy szerepe van. Az andalúz eredetű musztángoknál is jól felismerhetők a berber jellegek. Az észak-afrikai berber ló a mór hadsereg fontos harci állata volt, a 8. századi spanyol hódítások lovasságának főszereplőjeként. Az Észak-Afrikába érkező francia gyarmatosítók nagyon megkedvelték és francia tenyészeteket hoztak létre. Jelenleg Franciaországban vannak a legnagyobb egyedszámú berber ménesek. Tisztavérűen a tuaregek őrizték meg a mai napig.
JELLEMZŐI
A berber lófajta inkább keménységet és erőt sugároz, mint szépséget. Marmagassága: 147-160 cm között van, bottal mérve. Övmérete 170-180 cm között, szárkörmérete 18,5 és 19,5 között, súlya 380-450 kg között van. A feje egyenes, gyakran kosfejű, erős nyak, mely középmagasan illesztett, jellemzi, koponyája szűk, egyszerű. Lapockája meredek, a vállak kiállóak. Az ágyéka feszes, háta inkább rövid, mint hosszú. Fara csapott, farka mélyen tűzött, hátsó végtagjai nem túl tökéletesek. Végtagjai a betegségekkel szemben ellenállóak. Mellkasa mély, bordái nem elég íveltek. Patája rendkívül kemény. A szürke szín a legjellemzőbb rá, de más színekben is előfordul. Eredeti színe a fekete és a pej. Rövidtávon gyors, jól teljesítő fajta. Rendkívül igénytelen mind a tartással, mind a takarmányozással szemben, kiválóan alkalmazkodott a sivatagi éghajlathoz.
HASZNOSÍTÁSA
Hátaslóként és sportlóként egyaránt jó, a sportban főként ugrólóként használják.
_______________________________________________________________________
Clydesdale
Clydesdale | |
Származási hely | ![]() |
Vérmérséklet | Hidegvérű |
Szín | Pej, deres, esetleg fekete és szürke |
Testfelépítés | Jó mozgású, hasonlít aShire lóra, de annál kicsit finomabb |
Jellemzők | Élénk, nagy munkabírású, tanulékony, szívós, engedelmes és barátságos |
Marmagasság | 168–170 centiméter |
Fejforma | Feje középnagy |
Eredete | 18. század |
Élettere | óceáni éghajlat |
Hasznosítása | nehézigás, újabban bemutatókon és hátas hobbilóként is használják. |
A Clydesdale az Egyesült Királyságból, a Skóciában lévő Lanarkshire térségről származik, amelynek régi neve Clydesdale volt, innen is kapta nevét
TÖRTÉNETE
A fajta tenyésztése az 1720-as évek környékén kezdődött. A fajta tenyésztésében fontos szerepet játszott a Shire, amelytől a méretet kapta. A 19. századra önálló fajta lett.
JELLEMZŐI
Megjelenése
Marmagassága 168–170 centiméter, súlya általában 1 tonna (1000 kg). A fajta feje elegáns, fülei kicsik, szemei nagyok és sötétek. Nyaka hosszú és enyhén ívelt, mellkasa mély, válla izmos. Fartője izmos, lába hosszúak nagy körömmel, lábtője lejtős.
Színe
Színe pej, deres, esetleg fekete vagy szürke, amelyen általában fehér jegyek találhatóak függetlenül a testszíntől. A jegyek legfőképp a négy lábán láthatók a térden alul, néha a hasa is fehér, és az arcán, amely kiterjed az ajkaira, az állára és a szemei köré.
HASZNOSÍTÁSA
Mielőtt elkezdték volna fejleszteni a fajtát, nagy erőforrásnak számított a városokban mint teherhordó és hintó ló.
________________________________________________________________________
Dole
Dole | |
A fajta Gudbransdal-i típusa | |
Származási hely | ![]() |
Szín | Fekete, barna néha pej, szürke, és szürkésbarna. Néhány egyednek ritkán fehér a feje és a lábai |
Testfelépítés | Hasonló a fríz lóéval |
Marmagasság | 150–160 centiméter |
Fejforma | Feje kicsi és póniszerű |
Eredete | 19. század |
Hasznosítása | Igáslóként |
A fajtának két típusa van, a Dole Gudbransdal és a Dole Trotter.
TÖRTÉNETE
A Dole fajta a Gubdrandsdal völgyből, az Osló és az Északi-tenger partját összekötő régióból származik. Valószínűleg a Dole leszármazottja a fríznek, mivel hasonló a felépítésük.
JELLEMZŐI
A fajta súlya 540-630 kilogramm, magassága 150-160 centiméter. Színe lehet fekete, barna néha pej, szürke, és szürkésbarna. Néhány egyednek ritkán fehér jegyek vannak a fején és a lábain, ez inkább az ügető típusra jellemző. A feje nehéz, nyaka rövid és izmos, mellkasa széles és mély, válla erős, izmos és dőlt. Háta hosszú, fara széles, izmos és enyhén lejt. Lábai rövidek, de erősek és izmosak, patái kemények.
HASZNOSÍTÁSA
A Gudbransdal típusát igáslóként hasznosítják, míg a Trotter típusát mezőgazdaságban és a közlekedésben használják.
_________________________________________________________________________
Fjord póni
Fjord póniló | |
Fjord póni | |
Származási hely | Dél-nyugat Norvégia |
Vérmérséklet | Hidegvérű |
Szín | Zsemleszínű, fakó |
Testfelépítés | Zömök test, erős rövid lábak |
Jellemzők | Rövid nyak, |
Marmagasság | 144-150 cm között (bottal mérve) |
Fejforma | Kissé nehéz, száraz fejforma |
Eredete | Jégkorszak előtti idők |
Élettere | Skandinávia fjorvidékei |
Hasznosítása | Változatos, kocsi és teherhúzó, terápiás, hobbiló. |
Jegyzet | |
Mostanában hobbiállatként tartják, mint a kutyát. |
A Fjord póni Délnyugat-Norvégiából eredő kis termetű, hidegvérű lófajta. Szélsőséges klímán alakult ki és ahhoz tökéletesen alkalmazkodott. Páratlan munkabírású és igénytelenségű. A fjord póni hajóval jutott el Skócia nyugati szigeteire és Izlandra. Tenyésztése ma már egész Skandináviában, de legfőképpen Norvégiában sikeres, és innen exportálják Németországba, ahol hobbilóként tartják. Dániában és a közép-európaiországokban is kedvelt kitartása és szívós természete miatt.
TÖRTÉNETE
Norvégiából, a jégkorszak előtti időkből származó lófajta. Ősi tenyésztésterülete az ország nyugati partjától az északi területekig húzódott. Előbb Svédországban azután Dániában terjedt el, ahol mára már honos pónifajtájának tartják, amely kitűnően alkalmazkodott kialakulási helyének természeti viszonyaihoz. Kifejezett hátszíjával[1] és esetenként zebramintázatú lábaival ez a fajta a csoportokban élt Przewalski-ló egyenes leszármazottjának tekinthető. Hordozza ősének egy úgynevezett világosító génjét, amely következtében a fjord póni egyes testrészei világosabbak, úgymint a pofák, a lábak belső felülete, a hasalj. Nem kétséges azonban a tarpán befolyás sem, más vélemények szerint a Dél- Skandináviában honos egykori gudbransdal ló kisebb változatának tűnik. A IX-X-ik századtól a viking időktől kezdve hátaslóként használják. Hagyományosan úgy vágják a sörényét, hogy az felálljon és a középső fekete csík jól látható legyen. A fjord póni szervezett tenyésztése 1864 óta folyik Norvégiában. Az első méneskönyvét az 1900-as évek elején adták ki. Eredeti tenyésztő szervezete a Norvegisches Pferdecenter, ez a szervezet koordinálja a nemzeti szövetségeket Fjord Horse International néven. Magyarországon a Póni és Kislótenyésztők Országos Egyesülete a fajta fenntartója. Értékes a nagyfokú fajtatisztasága. 1850 körül a testnagyság növelése céljából különböző fajtákkal kezdték keresztezni, de a kedvezőtlen eredmények miatt felhagytak vele. Értékmérő tulajdonságai közé tartozik speciális színe is. A világos színárnyalatúak terjedtek el, de fontos a fajtára eredetileg jellemző sokféle fakó árnyalat megőrzése, amely egyetlen más lófajtánál sem ismert.
JELLEMZŐI
Sajátságos megjelenése van a kissé nehéz, de nem burkolt, száraz feje miatt. Lapos a homloka, a szemei nagyok, fülei középhosszúak. Nyaka rövid, vagy középhosszú, középmagas illesztésű, egyenes. Erős torokél jellemző rá. Sörényét 10–15 cm hosszúságban ívelt formában kell nyírni. Középhosszú, inkább lapos hátba nyúló marja van, lapockái dőltek. Bottal mért marmagassága 135 és 150 cm között van, a múlt században még 125–128 cm-es termetű volt, de a tenyésztés folytán ez változott. Szalaggal mért marmagassága 144–150 cm, övmérete 170–190 cm, szárkörmérete 19–20 cm. A háta hosszú, és ez fő hasznosítási területében a málhás hasznosításban fontos szerepet játszik. Ágyéka közepes hosszúságú, erős. Fara terjedelmes, gyakran annyira, hogy barázdált lesz. Törzse erős, viszonylag rövidek a lábai és az erős dongássággal társulva, a barázdált farral együtt tömzsi megjelenésűvé teszik. A bokaízületek, a csánkok jól fejlettek, és hátulról is, oldalról is eléggé szélesek. Testtömege 450 kg körül van, általában zsemleszínű és speciális fakó, melyet a tenyésztésben igyekeznek fenntartani, mint a fajta jellegzetességét. A szín a közönséges fakó valamelyik árnyalatában létezik, ami az utóbbi években egyre világosodik. Ma már egész feltűnően világos fakók is léteznek. Különleges jellemzője a fekete vagy egészen sötét hátszíj, amelyik a tarkótól indul, az üstök közepe fekete, a két széle fakó színű. A sörény hasonló ehhez, vagyis a közepe fekete, a két széle pedig a fedőszőrökkel azonos színű. Ezután a fekete hátszíj következik, amely a farok szőrzetben folytatódik. Ennek a közepe szintén fekete, két széle pedig a fedőszőrök színével harmonizál. A combok belső felülete, a mellső lábak és a hasalj a világosító génnek köszönhetően egészen elhalványul, piszkos fehérre változik. Minél világosabb fakó a ló, annál kifejezettebben lesznek mosott színűek az előbb említett testtájak.

HASZNOSÍTÁSA
Az utóbbi időben lovaglási tulajdonságait helyezik előtérbe, vérmérséklete miatt nagyon jól beválik a terápiás lovaglásban. Rutinos, harmonikus mozgással rendelkezik, lépésben és vágtában jól halad előre, kiegyensúlyozott mozgással galoppozik. Széles léptű, járása nem dülöngélő, ezért a gyermekek biztonságban érzik magukat a hátán.Az erőteljes, zömök felépítésű fjord póniló igen sokoldalú állat. Szélsőséges időjárási viszonyok között alakult ki, ezért jól tűri a hideget és a zord körülményeket. A hegyi farmokon elvégzi a traktor munkáját, képes szántani, vagy málhát cipelni a meredek utakon és legalább olyan jól megy nyereg alatt, mint fogatban. Igénytelen a takarmányozással szemben,tartása gazdaságos, bátor és önálló akarattal bír. Tanulékony, kellemes temperamentummal rendelkezik, jóindulatú, ezért hobbilóként gyermekek között is tartható. Csak a legelőn tartják, istállózott tartása szinte ismeretlen.
________________________________________________________________________
Fríz ló
Fríz ló | |
Származási hely | ![]() Fríz-szigetek |
Vérmérséklet | Hidegvérű |
Szín | Fekete |
Testfelépítés | Elegáns, testes |
Jellemzők | Könyen kezelhető |
Marmagasság | 155-160 cm |
Fejforma | Feje kedves benyomást kelt |
Eredete | 16–17 sz. |
Élettere | Óceáni éghajlat |
Hasznosítása | Fogatlónak és hátaslónak |
Ez a szeretetre méltó, pompás fekete ló nagyrészt szokatlan, büszke fejtartásának köszönheti a szépségét. A fríz lovak nagyon drágák, de hódolóik mindenre készek, hogy sajátjuknak tudhassanak egyet.

TÖRTÉNETE
A mai fríz őseit az elsők között háziasították Európában. A II. században, a Hadrianus római császár idején szolgáló fríz katonákkal már ezek a lovak is részt vettek a nagy-britanniai hadjáratokban. Bizonyos szakemberek szerint ashire fajta elődei is ezek a lovak voltak. A fríz lóállományt a 16-17. századbanandalúz ménekkel keresztezték. Ennek köszönhető, hogy a fajtát ma a melegvérűek között tartják számon. A fajtát, az andalúz hatás ellenére főként a mezőgazdaságban hasznosították, de a frízek a spanyol hatás következtében egy idő után túl könnyűvé váltak ahhoz, hogy továbbra is érdemes legyen őket a gazdaságban dolgoztatni. Ekkor már elterjedt a groningeni fajta is, amely kiváló munkaló volt. A fríz emiatt majdnem kihalt az 1900-as években elején: mindössze három fedezőmén maradt meg. A gyönyörű feketék kedvelői azonban sikeresen regenerálták a frízt, és az 1900-as évek második felében a fajta addig ki nem használt tulajdonságai is előtérbe kerültek.
JELLEMZŐI
A fríz ló máig megőrizte fajtája ősi jellegzetességeit, kitartását és kiegyensúlyozottságát. Elismerésre méltó testfelépítése, robusztus megjelenésű, a betegségekre, huzatra, nagyon érzékeny lófajta. Egészséges, dinamikus mozgású. Térölelő, lendületes jármódja, vérmérséklete, mozgékonysága, a hátsó lábak tolóereje és az ügetésben megmutatkozó erőteljes térdmunka rendkívül magával ragadó. A kistermetű fríz ló korrekt gerincvonalát jól hangsúlyozza az ívelt és büszkén hordott nyak, amely fejlett, széles mellkasba és erős, hosszú vállakba megy át. A far csapott, a mar kidomborodó, a fej hosszú, de nemes. A szemek nagyok és élénk pillantásúak, a fülek mozgékonyak, finom szabásúak. A törzs tömeges, erős és mély. A hát rövid, íve kissé megtört. A sörény és a farok szőre sűrű, hosszú, enyhén hullámos, ritkítani vagy befonni csak ritkán szokták. A végtagok rövidek, erősek, jó csontozatúak. Hosszú, sűrű bokaszőre van. A paták kemények és jól formáltak. Megsínyli a (gyakori) ló, lovas, élőhely változást.
Hatása más lovakra
A fríz lovat szárazföldön és tengeren egyaránt szállították az északi-tengeri kikötőkből sok más vidékre. Rokonsága a dales pónival és fell pónival azonnal szembetűnik. A tőle származó angol lovon keresztül hatott az angol „nagy lóra” (great horse) és a mai shire-ra, de felhasználták új fajták tenyésztésénél is, főleg Németországban és Norvégiában: az oldenburgi, a württembergi és a døle lovaknál.
HASZNOSÍTÁSA
A fríz, spanyol őseiből adódóan sok mindenben hasonlít a lipicaira: mindkét fajta erős farral, természetes feligazítottsággal és magas, akciós mozgással rendelkezik. A frízek alipicaihoz hasonlóan megtaníthatók nagydíj szintű díjlovas feladatokra, és képesek teljesíteni a föld feletti iskola nehéz gyakorlatait is. A fríz emellett jó minőségű ügetéssel is rendelkezik, amely keresetté teszi a fogathajtásban is. Hámos lóként elsősorban bemutatókon szerepel, a hagyományos holland fogatban (Sjees). Mesébe illő külleme és intelligenciája miatt cirkuszi lóként sem ritka. Karaktere és emberhez való ragaszkodása hobbicélokra is ideálissá teszi.
Furioso-north star
Furioso-north star | |
Mezőhegyesi félvér | |
Származási hely | ![]() Mezőhegyes |
Vérmérséklet | Melegvérű |
Szín | Pej, kevés jeggyel |
Testfelépítés | Teste zömök |
Jellemzők | Nagyszerű hátasló |
Marmagasság | 160 -165 cm |
Fejforma | Feje egyenes vonalú, nemes |
Eredete | 19. század |
Hasznosítása | Díjló, munkaló |
Jegyzet | |
A 32/2004. (IV. 19.) OGY határozat értelmében nemzeti kinccsé nyilvánítva. |
A furioso-north star vagy ismertebb nevén mezőhegyesi félvér Magyarországon kitenyésztett, a 32/2004. (IV. 19.) OGY határozat értelmében nemzeti kinccsé nyilvánított lófajta.
TÖRTÉNETE
1841-ben egy igen eredményesen versenyző, jó örökítőképességű mén, Furioso került a mezőhegyesi ménesbe gróf Károlyi György méneséből. Furioso pej színű, nagyon szép angol telivér volt, kissé robusztusabb fajtatársainál, és magas genetikai értékkel bírt, ezért bevonták az akkor alakuló, katonai igényeknek megfelelő angol félvér kialakításába. Mezőhegyesen 10 évig fedezett, s eközben közel 180 utódot nemzett. 1852-ben érkezett North Star, szintén angol telivér, de Furiosóval ellentétben ő fekete volt. 6 évig fedezett, s ő is sok utódot hagyott hátra. A két törzsalapító mén utódait idővel keresztezték. Eleinte rokontenyésztést is alkalmaztak, hogy az új fajta tulajdonságait rögzítsék, így néhány nemzedéknyi idő alatt az örökítés is megszilárdult. Mind a Furioso-, mind a North Star-vonalból származó lovak igen szép sikereket értek el a kiállításokon, versenyeken. Ez segítette a fajta elterjedését, több magánménes is kialakult.
A I. világháború után a román hadsereg a furioso-north star ménes nagy részét is elvitte a többihez hasonlóan, de a tenyésztői munka meghozta az eredményt, az állomány felfejlődött. A II. világháborúban a ménest Berdstetten Neuhofba menekítették, és csak a törzsállomány töredéke ékezett vissza. Más ménesekből is vettek lovakat, és újrakezdődött a tenyésztés. 1960-ban azonban a ménest elköltöztették először a Nagykunsági Állami Gazdaságba, majd a megmaradt törzsállomány töredéke alkottaKiskunsági Állami Gazdaság törzsménesét. Az apajpusztai ménes adta rövidesen az ország legeredményesebb díjugrató lovait. Ennek ellenére a tenyésztés iránya megváltozott, díjugratás helyett inkább fogatos használatra tenyésztettek. Az eredetileg mezőhegyesi állomány egyre inkább leromlott, és elveszítette vezető szerepét. Időközben több mezőgazdasági termelőszövetkezet is kialakította a maga furioso-north star tenyészetét, amelyek közül a Hódmezővásáhelyi Tangazdaságnak ma is értékes állománya van. A rendszerváltás során a legtöbb tenyészet magánkézbe került. 1978-ban Lajos bajor herceg a magyar államnak ajándékozta 50 lovát, s ez az alapja a mai bugaci ménesnek. A szétszóródott állományok és tulajdonosaik összefogására 1989-ben megalakult Furioso-North Star Lótenyésztő Országos Egyesület. A kancalétszám még ma is 500 alatt van, ezért a fajta veszélyeztetett helyzetű.
JELLEMZŐI
A furioso-north star igen sokoldalú, jól használható fajta. Elsőrangú díjugrató, díjlovagló, de a mezőgazdaságban is megállja a helyét. A fajta a nehezebb angol félvér típust testesíti meg. Erőteljes csontozatú, de arányos testalkatú.Szilárd szervezetű és jól alkalmazkodik a szélsőséges éghajlati és talajviszonyokhoz. A furioso-north star hosszú, hasznos élettartamú, munkában edződött lófajta. A kancák átlagos marmagassága bottal mérve 160–165 cm. A fajta színe jellemzően a pej és ennek különböző árnyalatai, lehetőleg minél kevesebb jeggyel. Előfordulhat a fekete és a sárga szín is, amely két pej ló párosítása során bármikor kihasadhat, de a sárga színű egyedek törzsállományban tartására nem törekednek. A szürke szín a mezőhegyesi fajták katonai jellegénél fogva eleve kizárható. Szlovákiában viszont mind a szürke, mind a sárga színű példányokat törzskönyvezik. A szürke szín nem kívánatos, de 2004 óta elfogadott Magyarországon is.
HASZNOSÍTÁSA
A Furioso-north star kiváló hátasló. Nyugodt, kiegyensúlyozott ló, emiatt az idősebb lovakat szívesen használják hobbi vagy oktató lónak. Kiváló és felkapott versenyló. Nagyon jól teljesít a díjugrató és díjlovagló versenyeken. Bármilyen korosztály szívesen megy Furiosokkal versenyre. Sokan hátaslóként használják, de jól teljesít fogatban is.